Párbeszéd vacsora közben: Dávid: – Azt mondtad, hogy bevihetem a jepülőt a kádba. Én: – Igen, ezt mondtam, de fürdés előtt még rendet kell raknotok. D.: – Mét? Én: – Mert rendetlenség van, és addig nem fürdünk, amíg nincsen rend. D.: – Jójan. Dávid eszik csendben tovabb, majd kis idő múlva: – De én tudok […]
A nyár végére elég rendesen feldagadt a belvárosi lakók és vendéglátósok közti harc. Hetek óta fel-felbukkan a hírekben, de kezdetben nem nagyon foglalkoztatott, aztán ahogy újra és újra feltűnt csak elolvastam én is, hogy miről van szó. Borzasztó bonyolult helyzetnek tűnik, ahol mindenkinek igaza van egy kicsit miközben senkinek sincs teljesen igaza.
Cili: Olyan pechem van, hogy a Tamival meg a Pannával ültettek egy asztalhoz az oviban. Én: Az miért pech? C: Hát, mert szeretem őket. É: A pech azt jelenti, hogy valami szerencsétlenség ért. C: Ja! Akkor is pechem van, a másik oldalamon az Ivett ül. É: kérdőn nézek C: Hát állandóan beszél! – magyarázza
Rajzolunk. Cili: – Odaadom neked a józsaszínt. Én: – Köszi. De Rrrózsaszín. Cili: – Én azt nem tudom mondani… Józsaszín… lózsaszín… Odaadom neked a lilát. #cilimondta
A póni udvarban töltött röpke 5 óra, póni és nyuszi simogatás, malac, kecske és alpaka nézés után elmenőben Dávid rámutat a kerítés mellett legelő pónira. – Nézzétek! Mekkora malac! 😬 #davidmondta