Mindenki szomszéd – ISIS/IS háború
Az arabok jelen pillanatban, az én bevezetőben kifejtett világlátásommal, kezelhetetlenek. Agresszív, sokszor öngyilkos fanatizmusuk ellen észérvekkel és békés eszközökkel nem lehez küzdeni, kitérni meg már nincs hova.
A napokban olvastam egy cikket, ami eredetileg az ÉS-ben jelent meg, de utánközölték több helyen, a címe: Megölni egy arabot. Oké, fikció az egész, de nagyon jó írás abból a szempontból, hogy ráirányítja a figyelmet egy aktuális problémára.
Én nem vagyok háború párti, hülyeségnek tartom az egészet, nincs bennem vágy, hogy a harctéren bizonyítsak bármit, akár a hazaszeretet. Semmi nem éri meg a valószínű halál és gyilkolás kockázatát. Semmi.
Ez a hozzáállás persze nagyon kényelmes és nagyon naív. Az a tévhit táplálja, hogy messze van a háború. Pedig egy lószart! A háború itt van a szomszédban, nem csak Ukrajnában, de mostanra minden ország szomszéd lett. A Föld, még ha ez elcsépelt is, összement. Ennek vannak igen jó, multikulti (sic!), hatásai, de ezzel együtt az évszázadokon át biztos távolban levő más civilizációk beléptek az auránkba. Mi meg az övékbe.
Mi úgy gondoljuk, hogy nekik kéne alkalmazkodni, ők meg pont fordítva.
Az arabok jelen pillanatban, az én bevezetőben kifejtett világlátásommal, kezelhetetlenek. Agresszív, sokszor öngyilkos fanatizmusuk ellen észérvekkel és békés eszközökkel nem lehet küzdeni, kitérni meg már nincs hova.
Szóval ha ilyen egyszerűen, sallang mentesen nézzük a helyzetet, akkor csak a háború marad. Hálás vagyok mindazoknak, akik helyettem ezt intézik.
Áldásom rátok.
(Címlapfotó: REUTERS)