Megúszós civilek a Balatonnál

Rossz élmény, amikor az ember ráébred, hogy valami, amit jónak, esetleg nemesnek hitt szimplán egy felfújt lufi, egy nagy semmi. Persze jobb később, mint soha.

Egy hete mocorog bennem a felháborodás, de hogy teljesen érthető legyen a történet egy kicsit vissza kell mennem az időben és elmondanom a hátteret, hogy aztán rátérhessek a kb. egy mondatban kifejthető haragomhoz.

A dédapámmal kezdődik a  sztori, aki nagykanizsai volt és a Balaton partján építtetett egy nyaralót a múlt század húszas éveiben. Ez a nyaraló még mindig megvan, a család több generációja töltött már el benne vidám napokat, sőt az Anyukámék ott nőttek fel. A házat a Fonyód üdülőtelepeként funkcionáló Bélatelepen, annak is az Alsóbélatelep részén találjátok. Alsóbélatelepen a dédapámmal nagyjából egy időben mások is építettek nyaralókat és az ottani fürdőközösségben barátságok, szerelmek szövődtek. A társaság egy része máig összejár, sőt jórészt mára mindenki rokona valamilyen szinten egymásnak.

A bélatelepi fürdőéletnek éppen 25 éve lett egy civil szervezete, az Alsóbélatelepi Fürdőegyesület, számomra tavalyig ez a szervezet a hallomásból ismerem kategóriába tartozott. Igazából engem gyerekként egyáltalán nem érdekelt a Balatonnál semmi azon kívül, hogy mindenki hagyjon minket békén és azt csinálhassunk egész nyáron, ami nekünk tetszik. Ez az álmom az estek 99%-ban valóra is vált. Akkortájt a fürdőtelepen nem volt olyan, ami rossz lett volna, talán túl sok volt a turista. Működtek a strandok, voltak büfék is, ahol kisgyerekként valami lónyálat később meg hideg fröccsöket lehetett inni. Az út szélén hatalmas nyárfák adtak hűs árnyékot a rekkenő nyárban és két bolt is volt, ahol a gumicukortól kezdve az első ÖKM lapszámokig mindent be tudtunk szerezni.

Napsugaras gyerekkor, a boldog nyolcvanas-kilencvenes évek!

Az elmúlt tíz, de lehet már tizenkét év is egyre inkább a lepusztulás hangulatát hozta el. Az kezdetben mindenkit örömmel töltött el, hogy eltűnnek a turisták, a fenének sem hiányoztak, de aztán kiderült, hogy nélkülük semmi nincs. A strandokon bezártak a büfék, eltűnt a disco, és hosszú kínlódások után bezártak a boltok is. Persze Fonyódon, ami pár kilométerre van csak, mindez megtalálható, de már nincs kéznél.

A legnagyobb csapás engem személy szerint pár éve ért és azóta is mély fájdalommal nézem a pusztítást a sétáim során: módszeresen kivágták az öreg nyárfákat az egész telepen. Két utolsó mohikán maradt, de a múlt hétvégén már azokon is láttam a vörös festékkel ráfújt keresztet.
Amikor az első fákat elkezdték kivágni megpróbáltam a Facebookon felhívni a figyelmet a dologra, felrázni az érintetteket, hogy tegyünk valamit. A közvetlen családtagjaimon kívül senki nem reagált.

Aztán tavaly úgy alakult, hogy hasonlóan Pilátushoz belekeveredtem egy másik fél ügyeibe, nevezetesen a fent említett Alsóbélatelepi Fürdőegyesület honlapját kellett elkészítenem. Amikor fejlesztettem az oldalt megkérdeztem, hogy elkészítsem-e a Facebook oldalukat is. Azt aztán nem, háborodtak fel, minek, ők ilyet nem használnak!

Hadd idézzem fel itt az Egyesület honlapjának a bevezetőjét:

Egyesületünk alapszabályban lefektetett célkitűzése az üdülőtulajdonosok érdekképviseletén és a helyi hagyományok ápolásán túlmenően a közösségi élet építése is, de sajnos ezen a területen értük el a legkevesebbet.

Pedig az idősebbek elbeszéléseiből és a 2009-ben megjelent szerény kiadványunkban, az Egyesületi Tükörben olvasható visszaemlékezésekből kitűnik, hogy valamikor a Bélatelepen nyaralók valódi közösséget alkottak. Tudjuk, más időket élünk, manapság oly mértékű az elidegenedés, hogy legtöbben csak saját magukkal, legfeljebb szűk családi körükkel törődnek.

Állítjuk, hogy ez így nincs jól, valljuk, hogy vannak dolgok, amivel szembe kell, és lehet is menni. Reméljük, hogy a honlap a közösséghez való tartozás érzését is erősíteni fogja. Ezeket a célokat szem előtt tartva az ABFE választmánya őszintén ajánlja mindnyájuknak az alsobelatelep.info honlapunkat.

A fenti sorokat akkor már olvastam, így érthetően meg voltam kicsit lepve.
Aztán pár hete megkértek, hogy frissítsem a beszámolókkal a honlapot, az ilyen elsőre szimpla copy-paste melónak tűnik, de sajnos itt valami olyan Word fájlt kaptam, amit teljesen újra kellett írni, mert valami eszméletlen volt a tördelése. Ha nem kellett volna emiatt végigolvasnom az egészet, akkor valószínűleg még most is azt gondolnám, hogy milyen nagyszerű dolog, hogy létezik egy ilyen lokális szervezet. De a transzparenciának hála kiderült, hogy a telep értékeinek megőrzéséért és a fürdőközönség érdekvédelmében alapított szervezet az éves taggyűlési fogyasztáson kívül az elmúlt években egy helyi üggyel foglalkozott, a templom felújítására gyűjtöttek és adakoztak.

Miközben az egész fürdőélet a bejegyzés elején leírt társaságon kívül megszűnt a telepen. (És ennek a társaságnak a jó része alkotja az egyesületet.)

Én tényleg nem sokat tudok az Egyesületről, nagyjából annyit, ami a honlapjukról kiderül. Ezen kívül meghallgattam pár nagyívű tervet tavaly, mikor a honlapról tárgyaltunk. Igazából nem is nagyon érdekelt az egész. Aztán a múlt hétvégén megláttam azt a két vörös ikszet az utolsó fákon, miközben végigsétáltam a teljesen lepukkant és kihalt nyaralótelepen. Arra jöttem rá, hogy ez a szervezet semmit nem csinált, legalábbis láthatólag, ami hasznos lenne a településnek.

A szabad strand melletti egykori üdülőt felparcellázták és építési telekként értesítették. A vízparttól 10 méterre már házak állnak és gombamód szaporodnak. Nemsokára elfogy majd a terület és előre látható, hogy a település legjobb strandja lesz a következő felparcellázható rész.

Kíváncsi lennék, hogy felmerül-e majd ezzel kapcsolatban bármi az augusztusi taggyűlésen.

Naprendi pont lesz-e vajon, hogy módszeresen eltüntetik a közel évszázados fákat?

A közgyűlés elé kerül-e, hogy nincsen egy normális, nyitott WC a strandokon.

Van egy tippem.
Aztán ahogy a parton álltam eszembe jutott, hogy egy régi nyáron az egyik bejárónak eltört a lépcsője. A nagynéném nem tudta és csúnyán felvérezte a lábát. Látta ezt egy rokonom, aki mindig is agilis ember volt, bement az önkormányzathoz Fonyódra, közölte a nevét, és hogy ő fel van háborodva és azonnal csináljanak valamit ezzel a veszélyes lépcsővel. Másnap reggel, amikor a hajnali fürdésre mentünk már két munkás emelte ki a bejárót és rakták rá az új lépcsőfokot.

Nem várnék én csodákat el ettől az Egyesülettől, de a szép frázisok helyett, vagy mellett, ha csak ennyi kiállást mutatnának már lenne értelme a működésüknek.