Késő őszi kirándulás a Medvefarmra

Bár az állatkertbe szeretnénk már jó egy hónapja kivinni Cilit, de szombat reggel az Interneten kinéztük az árakat és úgy döntöttünk a veresegyházi Medvefarm igazából remek szórakozás lesz. Pár éve már voltunk medvét etetni, még mielőtt megszülettek volna a gyerekek elvittük az ikreket egy nagynénis napra. Ma délután visszaemlékeztem, hogy akkor elhatároztam: egyszer jövök még ide a saját gyerekeimmel, de ezt a bűzt én többször nem vagyok hajlandó elviselni.

[su_service title=”A bejegyzés olvasása tagsághoz kötött!” icon=”icon: unlock-alt” icon_color=”#544741″]A hajtás után a bejegyzés tovább folytatódik, de csak a Család, Barátok és V.I.P. csoport tagjai láthatják.

[su_button url=”https://oriandras.hu/wp-login.php” target=”blank” background=”#403d3d” radius=”5″ icon=”icon: plus-square” rel=”nofollow”]Bejelentkezés[/su_button]  Regisztráció[/su_service]

Délután indultunk, megebédeltettük Cilit és Dávidot. Bandi már korábban befutott, Apu és Marcsi még itt voltak, de háromnegyed egy körül sikerült összeszednünk magunkat és beszuszakolódtunk az autóba. Cili autósülése elfoglalta a hátsó ülés nagy részét, így  mi ketten Bandival egész laposra nyomódva ültünk.

Az odafelé út terv szerint alakult, a gyerkőcök aludtak mi meg beszélgettünk, én a telefonomon a Google Navigációt szinkronizáltam Zsófinak. A Medveotthon parkolójában egy helyen kell minden belépőt rendezni, embernek-autónak egyaránt. A kis bódé elé állva én kecmeregtem ki a kocsiból, amin a bódéban ülő pénztáros jól szórakozott. Míg Zsófi a parkolóba gördült én fizettem és igyekeztem a lehető legudvariasabban válaszolgatni az enyhén élcelődő nőnek, hogy hány órát töltöttem el így összecsomagolva.

Miután mindenki kikecmergett a kocsiból és összeraktuk Dávidnak a babakocsit elindultunk etetni a macikat. Mivel emlékeztünk, hogy aranyárban adják a maci mézet a látogatóknak, ezért indulás előtt elszaladtam két flakonért a Lidlbe. Cili boldogan vonszolta maga után a közel vele azonos hosszú etető fakanalat, én meg biztos, ami biztos alapon vittem még egyet, mert pár éve az egyik medve nagy mohóságában behúzta magához az evőeszközt is. Az az igazság, hogy így kettő tájra már kicsit macerás volt etetni a medvéket, mert a korábbi látogatók valószínűleg már teletömték őket. Azért próbálkoztunk bőszen és kiderült, hogy a dupla fakanál még kevés is volt, egy csámcsogós mackó kettőt is elfogyasztott. Hálistennek találtunk egy magára hagyott darabot és arra már vigyáztunk, mint a szemünk fényére. (Nem azért mondom, én igyekeztem megtartani a fakanalat, mikor elkezdte húzni az állat, de esélyem se volt.)

[su_slider source=”media: 378,377,376,375″ link=”lightbox” target=”blank” title=”no”]

Cilinek nagy élmény volt, az biztos. Én úgy éreztem, hogy alapvetően megvagyok medvék nélkül is. A farkasok látvány etetőjénél eszméletlen büdös volt, nyúlláb, meg mindenféle erjedő cafatok mindenfelé. És lássuk be az a fura rágcsáló se érdekelt olyan nagyon, amit még lehet látni. Dehát nem az én szórakozásomra mentünk, ugye, és a célközönségnek minden tetszett. Leszámítva azt, amikor figyelmeztetésünk ellenére odahajolt a kerítéshez és a medve ezt már túl bizalmaskodónak vélte. Megdöbbentően gyorsan indult meg a kerítés felé, és mordult egyet. A lányom úgy futott, mint a csík és még hosszan meg volt szeppenve. Még ma reggel is azt magyarázta a nyakamban ülve, hogy a maci meg akarta enni a kezét.

Két flakon mézet vittünk magunkkal, de csak az egyiket adtuk a mackóknak, mert Cili egy idő után elirigyelte tőlük a mézet és közölte, hogy ő is kér. Már épp nekilátott volna a szájába gyömöszölni a medvenyálban úszó fakanalat mikor leállítottuk és jobb híján Zsófi a flakonból adagolta a lány szájába a mézet. Egész eddig megkóstolni se volt hajlandó, most meg egész durva mennyiséget benyomott.

[su_carousel source=”media: 381,382,383″ link=”lightbox” height=”200″ items=”2″ title=”no”]

Miután az én ízlésem szerint a kelleténél több időt eltöltöttünk a medvékkel megnéztük a fogadót. Drágának és nem túl változatosnak mutatkozott az étlap így az internet segítségével kinéztem egy közeli vendéglőt. A horgásztó partján találjátok a Haldorádó nevű kisvendéglőt és ajánlom mindenkinek. Az adagok nem voltak túl nagyok, de ha ettünk volna levest és/vagy desszertet bőven elég lett volna. Az ár rendben volt és a kjiszolgálásra se lehet egy szavunk se. A kaja viszont rendkívül finom volt. Cili olyan betű alakú sült krumplit kapott, amit Ducan-diéta ide vagy oda még mi is beleettünk Zsófival. Én egy kis harcsa halászlével foglalkoztam, Zsófi valami roston csirkével és egy igen mutatós salátával, Bandi pedig ha jól emlékszem fogast rendelt. A vendéglő nagyon szép helyen van, fedett teraszáról a tavat figyelheted, nyugalmas a környezete.

Dávid nagyon viccesen igyekezett megszerezni a sörömet, amiről remek fotók készültek.

[su_carousel source=”media: 385,386,387,388,389,390,391,392,393,394,395,396,397″ link=”lightbox” height=”200″ items=”4″ title=”no”]

Hazafelé nem volt szerencsénk, jó nagy dugóban araszoltunk a hármason, Bandit kiraktuk a Népligetnél és vissza buszozott Fehérvárra, mi meg fürdetésre épp hazaértünk. Mindenki kellően kifáradt és mindent összevetve nagyon kellemes napot töltöttünk el.