Az elmúlt hetekben megint felerősödött az AI-hisztéria. A pánik szerintem átlátszó: a milliárdos veszteségekkel küzdő technológiai szektornak most pont jól jön, közvetlenül a nagy tőzsdei belépések előtt. Kb. ennyit is érdemelne a hírverés, de miközben mindenki a világvégétől retteg, elmegyünk a valódi probléma mellett. Az emberiséget középtávon nem a géplázadás fogja válságba sodorni, hanem egy sokkal prózaibb ok.
Azt már nálam sokkal okosabbak elmondták, miért komplett baromság a tíz éven belüli kihalásunkat vizionálni. (Külön vicces, amikor az emberi egó a saját fajának pusztulását a bolygó végével azonosítja. A Földet pont annyira fogja meghatni a kihalásunk, mint a dodómadáré vagy a T-rexé: semennyire. Köszöni, jól elvan; legfeljebb akkor kezd aggódni, amikor a Nap összeomlik. Ráér.)
Az e-roller és az elsorvadt izomzat
Nem tudom, pontosan hány éve lepték el az utcákat az elektromos rollerek, de már túl régen. Azóta mondom: ez nem a mikromobilitás forradalma, hanem a civilizációnk hanyatlásának betetőzése. Amikor azt az eszközt villanyosítod, ami a legegyszerűbb mechanikus izommunkára épül, az a lustaságnak egy életveszélyes szintje.
A roller lényege az volt, hogy a saját lábaddal képtelenség kontrollálhatatlan tempót elérni. Ha eltaknyolsz vele, megütöd magad, de túléled. Viszont amikor a miniatűr kerekeken, nulla fizikai erőfeszítéssel és zéró reakcióidővel száguldasz 30-cal a forgalomban, esélytelen vagy. Mondjuk ki kerek perec: ezzel a sebességgel ez nem roller, hanem egy rendkívül elbaszott konstrukciójú robogó. És ha robogó, akkor ott már kőkeményen befigyel a KRESZ meg az a felelősség, amit a gyalogosok épsége miatt találtak ki.
Na, pontosan ez a helyzet a gondolkodással is: az LLM ugyanaz az agyunknak, mint az e-roller az izmainknak. Egyenes út az elpuhuláshoz.
A gyorsaság illúziója
A szakmámban nap mint nap nézem végig, ahogy zseniális képességű szakemberek engedik ki teljesen a kezükből az irányítást az LLM-ek bűvöletében. A tanulási folyamatuk torzul: a prompt megfogalmazásába feccölt energia köszönőviszonyban sincs azzal az agymunkával, amit a valódi megértés igényelne. Az azonnal kiköpött válasz megszünteti az agytornát – csakhogy pontosan a problémával való birkózás lenne a tanulás lényege.
„De hát gyorsabb!”
Egy bizonyos egyszerűségi szintig ez igaz is. Csakhogy a valóban nehéz, komplex, értékteremtő feladatoknál ez édeskevés. Évek óta az a munkám, hogy szoftveres igények hegyeit próbáljam meg átpasszírozni a rendelkezésre álló idő- és kapacitáskereten. És ha visszanézem a számokat: az AI-segítette fejlesztés hosszú távon egyetlen perccel sem gyorsítja a munkát. Nem lesz tőle több kód kész, és semmivel sem lesz stabilabb.
Amit megnyerünk a réven, triplán fizetjük meg a vámon. Volt olyan projektünk, amit hagyományos úton másfél évre saccoltam volna. Kilenc hónap alatt összerakták, masszív generatív AI-támogatással. De a tesztelésnél olyan mennyiségű hiba ömlött a nyakunkba, hogy négy hónapja csak tűzoltunk és refaktorálunk, és a vége még kanyarban sincs. A nettó idő ugyanott van.
Eszköz, nem mankó
És ez nem azt jelenti, hogy az LLM-modellek ne lennének roppant hasznosak. Rengeteg rutinfeladatot gyorsítanak meg. Adatot tisztítani korábban idegőrlő, pepecs munka volt. Most 2-3 bekezdésnyi utasítással átadod a feladatot a rendszernek, és instant eredményt kapsz. De remek például a céges levelezéshez is. Megírom idegből, amit akarok, aztán a „jószág” rendbe teszi, és már lehet is küldeni. Nem sértődik meg senki.
De ettől még az AI nem veszi el a munkánkat – már csak azért sem, mert amit ma AI-nak hívnak, az egy gigantikus tőzsdei lufi. Rettenetesen nagyot fog ez még pukkanni. Minél tovább öntik bele a dollármilliárdokat a valós megtérülés látszata nélkül, annál fájdalmasabb lesz a kijózanodás.
És minden nappal egyre kényelmesebbé válik a világnak az a része, akik ráhagyják a nehézséget, a türelmet és figyelmet – gondolkodást! – igénylő munkát egy algoritmusra. A hosszú távú nyertesek ott lesznek, akiknek a mindennapi bajok megoldásához a saját agyukat kell megerőltetni.
Mert ők még képesek lesznek rá húsz év múlva is.