Kerestem magamban ezt a nagy ünnepi hangulatot, de valahogy nem találtam. Egész reggel azon töprengtem, hogy kire szavazzak végül. Mert az, hogy szavazni kell nem kérdéses. De a jelenlegi felhozatal semmiben nem különbözik számomra az elmúlt választásoktól. Utoljára akkor volt ünnep nekem a választás, amikor az SZDSZ még szavazólapon volt, mert azóta folyamatosan a kisebbik rosszra kell szavaznom.
Nincs pártom. Nincs, aki képviselne engem.
Ott álldogáltam a Gárdonyi téren, figyeltem a suli kapujában kígyózó sorokat, rágyújtottam egy cigire. Hiányzott belőlem a motiváció, végül belekapaszkodtam a korábban már megénekelt bosszúvágyba. Ez egynek jó.
De azt remélem, hogy megérte a most leadott szavazat és tényleg megváltozik a választási rendszer. Hogy esélyt kapnak máshogy gondolkodó pártok is és négy év múlva úgy mehetek szavazni, hogy lesz egy liberális párt. Nem szocialista, nem jobboldali, hanem rendes liberális. Kapitalista, egyenlőségpárti. Elég nekem ha 5-6%-on fog állni, ha néha lehet koalícióban kormányon. Több nem kell. De ez a minimum.
Meglátjuk.