Evangélium mindenkinek
Megbukott a NER, tizenkét év után? Megbukott-e Orbán Viktor is? Sahár-e vagy egy szánalmas senki. Lepofozta-e Hari „Adam Smith” Seldon láthatatlan keze, hogy balrogként aláhullva utánunk csördítsen még egyet? Ilyen és hasonló dolgokról fogok írni ma.
Ez egy olyan blogbejegyzés, amit régóta időszerűnek érzek megírni. El is kezdtem már párszor, de mire a végére érhettem volna jött egy olyan újabb esemény, ami megint átrendezte a dolgokat. Olyan turbulens időket élünk, amikor pár óra alatt minden az ellenkezőjére képes váltani, a stabilitás és kiszámíthatóság idejétmúlta szavak.
Sokan azt gondolják, hogy naív vagyok, buta, aki elkapkodja a mondandóját. Megengedem: optimista alkat vagyok, de optimizmusom ellenére most írom meg tizenkét év óta először ezt a blogot, pedig úgy szerettem volna már korábban is! Ám én kedvelem az olvasóimat és szeretek a kedvetekre tenni. Azt is tudom, hogy egy pécsi lakásban anyám fogja felolvasni apámnak ezt az írást, aki csak rángatni fogja a vállát és fel-le mászkálva kifejti, hogy miért hülyeség az egész és mekkora zseni az Orbán és mennyire birkák a magyarok. A felében egyetértek, a magyarok birkák, tisztelet a kevés kivételnek. De apám és a hozzá hasonló pesszimistább olvasók kedvéért megírom azt elsőnek, amit ők akarnak hallani, amitől a világképük megmarad és boldogan élhetnek tovább morogva és reményvesztetten. Aki arra kíváncsi, hogy én mit gondolok erről, az ugorjon a Gandalftól Hari Seldonig részhez (Anyu, ha felolvasol akkor maradj itt és ott hagyd abba!)
Orbán Viktor egy igazi sahár*!
* Sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó (lásd.: Douglas Adams – Galaxis Útikalauz Stopposoknak)
Az Orbán Viktor egy zseni! Megint megcsinálta, kivezette a benzinárstoppot, nem áll szóba a tanarakkal, lenyomta Brüsszelt, mint a bélyeget. És? Sikerült? Sikerült, bizony! Hát van itt bárki, aki morogna miatta? Utcán vannak az emberek? Kaszák kiegyenesítve? Na, ugye.
Aki meg nem így gondolja, az hülye, de az is biztos, hogy az oroszokat a szankciók nem állították meg mert még mindig lőnek és éhen sem haltak. Ebben is a Viktornak lett igaza. Aki egyébként egy szemétláda, de hogy minden sikerül neki az nem véletlen: ügyes ember. Ő tudja milyenek a magyarok, hárfaként pengeti a lelkünk húrjait. Kilopja a zsebünkből a pénzt, elkobozza a jövőt és megbecsteleníti az asszonyainkat (nem kívánt törlendő), de senki nem morog amikor meghosszabbítja Bicskéig. Most is ez lesz, ő már tudja miként fog kijönni ebből is jól, aztán majd visszanézve meglátjuk mindannyian mennyire előre gondolkozott az a furfangos kis fickó!
Igazi sahár, mindig tudja hol a törülközője!
Gandalftól Hari Seldonig
Megvan az a jelenet a Gyűrűk Urából, amikor a gyűrűhordozó és nyolc társa elkeseredetten menekül Mória tárnáiban és az utolsó pillanatban megérkezik a Balrog?
Ha nincs, akkor irány olvasni, mi a faszt keresel te itt?
Szóval ott áll Khazad-dûm hídján a Balrog, szembe vele meg Gandalf. A Balrog nagy, fenyegető tűz és füst lény, míg Gandalf egy kis szürke figura, oké kicsit világít, de az csak a kontrasztnak köszönhető. És mi a végeredmény? Ja, Gandalf legyőzi a Balrogot és épp örülne mindenki, amikor a Balrog csördít egyet a korbáccsal és magával rántja mindenki kedvenc varázslóját.
Adná magát a lehetőség, hogy a tegnapi napunkat hasonlatosnak lássuk. A Balrog lenne a Fidesz és/vagy a kormány (ezeket nehéz elválasztani egymástól) Gandalf meg lehetnénk mi, magyarok. Az istenadta. Jó kis hasonlat lenne ez, gondolkoztam is sokat rajta, hogy miért nem tetszik mégsem és azt hiszem az a megfejtésem, hogy a méretek különböznek. Tolkien világában egy nagy és félelmetes gonosz állt szemben a kicsivel. Nálunk az a helyzet, hogy az ország balrognyi, a minket magukkal rántók pedig gandalfnyiak.
A lényeg persze változatlan: a NER megbukott, és itt utalnék a címre, örömhírt hozok. Örömhírt, ami még csak a fény az alagút végén. Kezdjük azzal, hogy a NER nem most bukott meg, hanem még 2010. április 25.-én, na jó: huszonhatodikán. A NER ugyanis a születése pillanatában bukásra volt ítélve, a bukás milyensége és az időpontja volt csak kérdéses. A NER ugyanis egy hazugság volt, azt hazudta, hogy egy államforma (nem köztársaság csak valami hasonló, nem diktatúra csak valami hasonló) miközben a NER egyszerűen a maffia magyar megfelelője volt. Nem az ország irányítását és boldogulását tűzte ki célul, nem szolgálni akart, hanem lopni. Méghozzá az is megvolt pontosan, hogy mit akart ellopni: az ország minden pénzét.
Amikor a NER megalakult az országnak még volt pénze, bár akkor is szarban voltunk, de sikerült gyorsan lenyúlni a nyugdíjakat, saját kézbe venni, monopolizálni a dohánytermék forgalmazást és így tovább. Elég hamar kiderült, hogy az igazi pénz már csak az EU-tól jön. És ekkor teljesedett ki a NER a maga nagyszerűségében. A napokban megvilágosodott Matolcsyról elnevezett unortodox gazdaságpolitikáról szokás elhibázottként, a közgazdaság alapjait elvető stratégiaként beszélni, de ez tévedés: az a színtiszta lopás volt. A NER beindult, a forradalomhoz hasonlóan felfalogatta gyermekeit is és hatalmas amőbaként nyúlt-folyt szét az országban, itt-ott a határokon is túl. Hívhattuk ezt bel- és külpolitikának, de valójában csak lopás volt.
Remek rendszer volt, hatékony. Pech, hogy addig lopott, amíg már nincs mit. Elfogyott. A gonosz EU (Brüsszel) nem ad nekünk több pénzt, amit ellophatna, itthon meg már nincs senkinek igazán. Bár Matolcsy még belengette tegnap, hogy ami még maradt azt szeretnék maguknak. Meg vannak még ingatlanok is, autók. Földek. Ezt még éppen el lehetne lopni csak már nincs hova meg nincs kinek eladni, nem tudják közpénzjellegtelenűvé tenni. Azért ne aggódjunk, meg fogják próbálni.
Oroszország nem fog pénzt adni, eddig sem adott.
Kína nem fog pénzt adni, eddig sem adott.
Azer… jó hagyjuk. Nem fog.
Az EU nem fog pénzt adni, pedig eddig adott
A NER megbukott, nem mi buktattuk meg hanem, hogy kicsit asimovi hasonlatra fordítsam a tolkienit: a szükségszerűség buktatta meg. A világ normális folyása, Adam Smith vagy, hogy visszatérjek az előző példához: Hari Seldon híres láthatatlan keze. (És végképp nem az ellenzék, hisz az a rendszer részévé vált, de ez most más téma.)
Ne értsük félre, a NER bukott meg és nem Orbán Viktor. Az én személyes véleményem az, hogy a kettő együtt fog járni, de láthatunk még csodákat. A NER végével nem a liberális kapitalizmus következik, hanem amit kiharcolunk magunknak. Ha nem harcolunk (ahogy épp nem harcolunk), akkor lesz ez még lejjebb is.
Pedig nagyon nagyon könnyű lenne most bárkinek csodát csinálnia, ha már a Fidesz négyszer is elpuskázta ezt a lehetőséget. Előre meg van hitelezve, hogy rendet rakjunk. Gondolkodni se kell rajta csak elővenni az EU országspecifikus ajánlásait, a nemrég megbeszélt „mérföldköveket” és szisztematikusan végig csinálni mindent. Ettől javulna a helyzet, jönne pénz is, amire pedig nem is vagyunk méltóak.
Egy igazi második esély.
Meg kéne ragadni.