Napi szinten találkozom azzal, hogy az emberek egyre kevésbé olvasnak el dolgokat. Ez korábban is létező jelenség volt, de egy ideje átlendült egy kritikus ponton és a kötelező olvasmányoktól induló folyamat eljutott addig a szintig, ahol a pontozott felsorolásokba redukált összefoglalók is a kukában végzik. Olvasatlanul.
Erre érkezik egyfajta válaszul az egyre több ismeretterjesztő csatorna a YouTube-on. A Digitális Legendárium-hoz hasonló profi stúdióban felvett tartalomgyártóktól az olyan – videózásban – lelkes amatőrökig, mint Rácz Lajos, egyetemi tanár, aki egyszerűen letesz egy kamerát a katedra mellé és aztán (érzésre) vágatlanul feltölti a YouTubera az előadásait.
Hogy jó-e a minősége?
Borzasztó. De a jó előadó elviszi a showt. Kicsit visszhangos, de mindegy, mert érthető. (Mindig csodálkozok, hogy miért nem a laptoppal veszi fel az előadást, sokkal jobb minőséget érne el.) Én évek óta hallgatom az előadásait, gyakorlatilag komplett szemesztereket hallgatok le a konyhai ténykedés, vagy World of Warcraftban farmolás közben.
Szóval jó ez, kicsiny szigetek próbálják megmenteni a tudást a lustaság és butaság dagályában. A világ, ahol büszkék vagyunk arra, hogy nem olvasunk el valamit önmagában hordozza a saját pusztulásának a csíráját. És ahogy arra Asimov már évtizedekkel előbb rájött a világ vége elkerülhetetlen, a regenerálódás viszont a tudás megőrzésével felgyorsítható.
VÁLASZ: (magabiztosan): A Birodalom eltűnik, és mindent, ami jó benne, magával ragad. Fölhalmozott tudása szertefoszlik, és a rend, amelyet létrehozott, elenyészik. Vége-hossza nem lesz a bolygóközi háborúknak; a bolygóközi kereskedelem lehanyatlik; a népesség száma megfogyatkozik; egész világok szakadnak le a Galaxis testéről. És ez lesz a dolgoknak a rendje.
KÉRDÉS: (kicsiny hang a nagy csöndben): Mindörökre?
VÁLASZ: A pszichohistória, amely meg tudja jósolni a bukást, arra is képes, hogy mondjon valamit a rákövetkező sötét korszakokról. A Birodalom, uraim, mint az imént itt elhangzott, tizenkétezer év óta áll fönn. A bukását követő sötét időszak nem tizenkét-, hanem harmincezer évig fog tartani. Eljön majd egy Második Birodalom, de a közte és a mi civilizációnk közötti űrt ezer emberi nemzedék szenvedése fogja betölteni! Ez az, amit meg kell akadályoznunk.
KÉRDÉS: (egy kissé magabiztosabban): Ön ellentmond önmagának. Az imént azt állította, hogy nem tudja megakadályozni Trantor pusztulását, s ennél fogva a Birodalom bukását – az úgynevezett bukását.
VÁLASZ: Most sem állítom, hogy meg tudnánk akadályozni a bukást. De még nincs túl későn, hogy a rákövetkező zűrzavaros időszakot le tudjuk rövidíteni. Uraim, ha a csoportom szabad kezet kap, el tudjuk érni, hogy az anarchia időszakát egyetlen évezredre zsugorítsuk össze. A történelem érzékeny pillanatához érkeztünk el. Az események föltorlódó áradatát csak egy kicsit, csak egy parányit kell eltérítenünk útjából – sokat nem lehet, de talán ez is elég lesz ahhoz, hogy az emberiség történelméből huszonkilencezer év nyomorúságát elsodortassuk vele.
KÉRDÉS: És hogy akarja ezt végbevinni?
VÁLASZ: Úgy, hogy megmentjük az emberi nem tudását. Az emberi tudás egésze elérhetetlen egy ember számára, de akár ezer ember számára is. A társadalom szövetének szétfoszlásával a tudomány is millió darabra hullik. Az egyes ember csak végtelenül parányi részecskéjét fogja ismerni a megismerhetőnek, és egymagában mit sem tud kezdeni vele. Az önmagukban értelmetlen ismeretmorzsákat senki sem fogja továbbadni. El fognak kallódni a nemzedékek során. Ezzel szemben, ha mi most egyetlen gigászi halomba össze fogjuk gyűjteni az egész tudást, az sohasem vész el. Az eljövendő nemzedékek rá fognak építeni ahelyett, hogy folyton újra kellene mindent kezdeniük. Ilyenformán harmincezer év munkáját egy évezred is el fogja végezni.
KÉRDÉS: Ennyi az egész…
VÁLASZ: Ennyi az egész tervem. Az a harmincezer férfi asszonyostul és gyerekestül annak szenteli az életét, hogy előkészítse az Enciklopédia Galacticát. Életük kevés lesz rá, hogy befejezzék. Én még azt sem érem meg, hogy igazából elkezdődjék a munka. De arra az időre, amikor Trantor végzete bekövetkezik, elkészül a mű, és a Galaxis minden nagyobb könyvtárában ott lesz belőle egy-egy példány.
– Isaac Asimov: Alapítvány
Szóval hallgassátok a mai tudósokat, akik rájöttek a problémára és megpróbálják a tudományos eredményeiket érdekes és könnyen befogadható témává alakítani. Mutassátok meg a gyerekeiteknek is, mert tudni jó. Nézzetek reels videók helyett Atomcsillt, hallgassatok Digitális Legendáriumot, üljétek végig Rácz Lajos előadásait, tegyétek figyelőlistára Sudár Balázs nevét vagy csak iratkozzatok fel az MTA csatornájára. Annyi információ fog ömleni rátok arról, hogy milyen izgalmas, önreflektív korszakában vagyunk a tudományos gondolkodásnak, hogy időtök sem lesz rendesen végighallgatni mindent.
És ezeknek az embereknek, zárójelben jegyzem meg, vannak könyveik is. Ahol mindezt bővebben és alaposabban tárgyalják. Nehéz beszerezni ezeket a könyveket, de tapasztalatból mondom, hogy nagyon megéri.