Tavaszi szünet: Kőszegi múzeumok

Az időjósoknak persze igazuk volt és kedden elég pocsék időre ébredtünk. Mindenfelé szürke felhők, hideg aprószemű eső és szél. Az ember nem ilyet kíván magának egy kirándulásra. Nem baj, felkészültek voltunk és a múzeum látogatást direkt erre a napra terveztük.

Első utunk a Tejivóba vezetett, ahol alaposan felmérve a terepet nem kis adag reggelit vettünk magunkhoz. Ez a tejívó már az előző Kőszegi látogatásunkkor is nagyon megtetszett nekem. Összenőtt a pékséggel és remek reggeliző helyként funkcionál. Ahogy elnéztem sokan használják is, az elkövetkező napokban is mindig itt ettünk és legalább félház mindig megvolt. Finom kakaót, kávét, szendvicseket és péksütiket árulnak nem túl drágán.

Bőséges reggeli

Zsófiék úgy tervezték, hogy délután indulnak vissza Budapestre, így előttünk állt az egész délelőtt a helytörténeti és a vármúzeum bejárására, lezárásként pedig egy búcsúebédet terveztünk. A tejívóból a Hősök tornyához igyekeztünk, itt van a helytörténeti kiállítás. Nagyon érdekes volt, főleg a céh kódexek lapjait böngészgettük sokáig, a gyerekeket teljesen fellelkesítette az amit Terry Pratchet a helyesírás feltalálása előtti időknek szokott nevezni. Nekem a legjobban mégis a kilátás tetszett. A torony tetejéről szép képeket is készítettünk a városról, de nagyon hangulatos volt a régi ház ablakain kikukucskálni a fő térre, az utcákra. Sajnos az időjárás csak romlott, de azért készült pár fotó emlékbe.

Szapora esőben caplattunk át a várhoz, ahol befizettünk nem csak a kiállításra, de volt egy 3d mozi is a magyar történelemről. Nekem kicsit hörcsög pofájúak voltak a szereplők, de érdekes volt, hogy miket gondoltak fontosnak kiemelni a több, mint ezer évből 15 percben. Tetszett a végkicsengése, ami azt ünnepelte, hogy az EU-hoz csatlakozással hazataláltunk. 😉

A vármúzeum egyébként nagyon látványos. Szép belső terek vannak, az meg külön tetszik, hogy a látogatók lehetőséget kapnak megérinteni, kipróbálni a régi tárgyakat (vagy azok másolatait). Gyerekként a fél karomat odaadtam volna azért, ami most a fiamat is lázba hozta: felvehette a páncélt, kipróbálhatta a lándzsákat és kardokat. A gyerekeket kevésbé izgatta, de én érdekesnek találtam a szőlészetről szóló szárnyat is.

A várból a szakadó esőben átrohantunk a már jól ismert Bécsi kapu vendéglőbe és ettünk egy búcsú ebédet. Utána – mivel a szállásról már kijelentkeztünk – az esőben átcaplattunk az új szállásunkra és innen indult haza a családom. Mi Bandival még elrobogtunk az esőben a közeli Coopba, vettünk szendvics alapanyagokat és ejtőztünk egyet. Nem csak egy délutáni alvás fért bele a programba, de én még nekiláttam Péter öcsém első regényének is, amin remekül szórakoztam amíg kint dobolt az eső.

Megnéztük a Másfél millió lépés Magyarországon vonatkozó részeit, majd elindultunk a szitáló esőben (piszok hideg volt) valami vacsorát keresni. Végül a kései órán a Portré pizzásnál találtunk nyitott konyhát. Egy sör és egy calzone társaságában fejeztük be ezt a randa esős napot. Izgatottan vártuk, hogy vajon tényleg az a ragyogó napsütés vár-e reggel, amit ígértek.