Magyar Zene Háza
Nagypénteken ellátogattunk a Ligetbe a barátainkkal, hogy megnézzük a Magyar Zene Háza nemrég átadott épületét. Az épületet, amiről eddig csak elfogult véleményeket hallottam és nagyon kíváncsi voltam rá. Olyan, mint a sas a szobában: jó ha van, de minek.
Játszótér rengeteg hanggal
Mivel gyerekekkel voltunk első körben a zenélő teret néztük meg. Ez az az ötlet, amiről bármelyik gyakorló szülő előre megmondta volna, hogy bármennyire is jópofa alapvetően csak kibaszottul idegesítő zajongásba fog vezetni. Dehát nem kérdeztek meg valószínűleg egy szülőt sem így aztán egy egyre idegesítőbb húsz percet töltöttünk el a szabadtéri eszközök között. A dobok még csak-csak elmennek, de a libikóka elven működő síp, az ugráló ösvénynek megtervezett sipító valamik állati idegesítő, monoton zajszennyezést okoznak. A legérdekesebb része a sétáló-zenélő tér, ahol a kijelölt kövekre lépve többen igyekezhetnek valami harmóniát kicsalni.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy mindenki fel alá tapos mindent, a fürgébb gyerkőcök meg körbe-körbe rohangálva aktiválnak bármit, amit elérnek. Kis türelemmel kivártuk amíg magunk maradunk (csúnya esőt ígérő időben érkeztünk) és megpróbáltuk hárman felnőttek valahogy helyes működésre bírni az eszközt, de sajnos hamar jött egy másik társaság és mire kitapasztalhattuk volna már mindegy volt.
A zenélő tér meg ezek a zenélő játékok nagyon jópofák, a gyerekeket remekül lekötik, a rezignáltabb szülők meg már rég túl vannak azon, hogy az élettel összeegyeztethetetlen harmóniák kihozzák őket a sodrukból. Az más kérdés, hogy mi lesz, ha ingerültebb népek szeretnének rekreálódni a Ligetben, hiszen az végülis arra lenne, illetve ha majd télen a szomszéd jégpályáról átszűrődik ide a hangzavart fokozandó a Coco jumbo.
A Magyar Zene háza épülete
Nekem személy szerint tetszik az épület, kifejezetten szerény: a meghagyott fák közt nem is nagyon látszik, míg csak a közvetlen közelébe nem érsz. Amikor meg ott vagy már, akkor mindenhonnét más. Nagyon nagyvonalú elképzelés és szerintem szép lett. Nem mennék bele, hogy most ez egy vargánya vagy micsoda, vannak hasonlóságok a gombákkal persze, de ennyi erővel egy ementálira is hasonlít.
Belülről jön a meglepetés, nem igazán nagyszabású. Van egy előcsarnok, ami szépen bevonja a nagy üvegfalakkal a környezetet. Látványos csiga lépcsőházzal, minden vadiújan csillog-villog. Bóklásztunk egy kicsit itt és visszatekintve inkább tűnt talán egy múzeumnak ez a része, mint koncertteremnek. Este, amikor program van biztos jópofa lehet a nagy nyüzsgés, a kívülről beszűrődő fények és a látvány. Kicsit talán steril, de ha jó a program az úgyis feloldja az embereket és talán életszagúbbá válik tőle ez a tér is.
A Magyar Zene Háza fogadótere
A büfét kihagytuk, mert ránézésre is egy igazi gyomros a pénztárcának, kíváncsi leszek hogy fogja kiszolgálni ez a hely majd a könnyűzenei produkciókat, a komolyzeneiekre tökéletes lesz a milliő. Van itt állandó kiállítás, de sajnos teltház volt így hiába próbálkoztunk nem jutottunk be. Pótléknak felsétáltunk az emeletre, ahol kis tanterem-szerű helyiségek vannak. Gondolom itt lesznek a beharangozott workshopok. Nem tűnt túl nagynak, de praktikus lehet, ha kis közönség előtt akarsz bemutatni valamit.
Kicsit steril a hangulat mindenhol, de játékos az áttört terekkel, a nagy üvegfelületekkel a szinteket összekötő kerek kutakkal. Nincs rá jobb szavam: az egész épület ötletes.
Kell-e ez nekünk?
A nagy kérdés még napokig motoszkált bennem: szükség volt-e erre az épületre? A válaszom az, hogy itt és most nem.
Kezdem az itt-tel. Budapesten megannyi jó, organikusan kiépülő vagy államilag dotált rendezvényhelyszín van már. A Müpa például tökéletesen megfelel komoly- és könnyűzenei produkcióknak is amennyiben reprezentatív környezetet keresünk. De ennek a városnak van rengeteg olyan helyszíne, ahol az érdeklődő közönség megtalálja, amit keres. A Magyar Zene Házára költött pénz töredékéből lehetett volna pályázatokat írni arra, hogy ezek a helyek jobban felszereltek legyenek. De ha már mindenképpen új helyszín kellett, akkor a félházzal vegetáló Bálna újrahasznosítása sokkal jobb ötlet lett volna.
Ez az épület azonban nagyon jól jött volna máshol. Méretéből adódóan egy vidéki város számára is tökéletes lenne, a kinézetével a benne tartott rendezvényekkel a vidéki kultúrális és turisztikai célpontok számát gyarapíthatná. Míg Budapesten egy lesz a sok közül, addig egy Szombathely vagy Miskolc méretű városnak igazi fejlődés lehetne. Igazából nem is nagyon érti az ember, hogy miközben Orbánék a főváros kivéreztetésére játszanak minek tömik tele ilyen nagyszabású építményekkel.
És a most-tal mi a helyzet? Hát az, hogy ez piszok drága épület és a pénz nagy részét nyilván ellopták belőle. Így volt ez a Müpa és a Nemzeti Színház esetében is, emlékszem mennyire utálta mindenki, aki nem Fideszes volt ezeket az épületeket, de ahogy egy újságíró meg is jövendölte tíz évvel később már senkit nem érdekelt, hogy ki mennyit lopott belőlük csak használták. Szóval lehetne azt is mondani, hogy jó hogy van. Majd használjuk valamire. Egyrészt ez nem mindig jön be azért, például az előbb emlegetett Bálna esetében is csőd az egész koncepció. Másrészt ennyi pénznek sokkal több jó helye lett volna. Biztos unalmas már mindenkinek az egészség és oktatásügy felemlegetése, de jogos. 25 milliárd forintból csodát lehetne tenni és bűn feleslegesen elkölteni ennyit.