Az elveszett lány (The Lost Daughter)
Az Elveszett lány nekem nem igazán tetszett, miközben minden adott volt hozzá, hogy jó legyen.
Napok teltek el mióta megnéztük a filmet, de sokszor eszembe jutott. Volt benne valami nagyon vonzó hangulat, amitől nosztalgiám támadt a kilencvenes évek európai művész mozija irányába, de közben hosszúnak és megokolatlannak is tűnt. Ezen az analógián maradva a művészfilmek gyakran lassúak és akár hosszúnak is tűnhetnek, de (ha jók) erre csak akkor jössz rá, amikor felállsz a székedből a moziban és az órádra nézel. Hosszú, de nem zökkensz ki. Az elveszett lány viszont úgy volt 2 óra és egy perces, hogy közben megnyomtam a távirányítót és megnéztem mennyi van még hátra belőle.
Szoktam azon puffogni, hogy elfelejtettek vágni a mai rendezők, de itt nem ez volt a baj, a történet, ami nagyon lassan poroszkált előre (és ugrált vissza folyton a múltba) valójában feszes volt, nem nagyon találni olyan perceket benne, amiknek ne lett volna értelme. A mondandója volt kevés, azt hiszem.
Ed Harris és Olivia Colman az Elveszett lány című filmben
Nem olvastam az alapjául szolgáló könyvet, de a mozi verzió arról szólt, hogy a gyereknevelés nem az a rózsaszín felhőkön ugráló boldogság, mint aminek általában tartják. Sok lemondással és önfeladással jár. Ezt papíron mindenki tudja, de a film nagyon csak a negatív részre fókuszált, amitől egy nyomorpornóvá vált az egész. Vannak emberek, akiknek ez biztosan ilyen, sőt még a saját családomban is ismerek olyat, aki hasonlóan a főhőshöz egyszerűen faképnél hagyta a saját gyerekeit. Nem vagyunk egyformák.
Az, hogy nekem ez elképzelhetetlen lenne nem jelenti, hogy ne érezném át az Olivia Colman által (tényleg parádésan) alakított főhős nyomorát. És ez volt a film legjobb része: ahogy szenvedett attól, hogy anyaként nem jól funkcionált. Csak hol maradt a feloldás? Akár valami tragédia, akár egy bármilyen katarzis hiányzott a film végéről. Például ha nem száll ki az autóból az utolsó jelenetben az egy lezárás lehetett volna. Sajnos ezzel adós maradt a rendező és így csak egy következmények nélküli, néhol gonoszságba hajló önmarcangolást láttunk két órában.
Egy teljesen elvesztegetett két órában.