Ki lóg ki Putyin seggéből?

Az első, hogy egyszer olvastam egy tanulmányt amiben egy történész azt fejtegette, hogy az első világháború kitörése előtti hetekben az újságcímek alapján nem nagyon lehetett látni, hogy mi következik. És igazából ez a fajta vakság már a mi életünkben is előfordult, nem is olyan régen: a koronavírus elindulásakor. Hallottunk valami betegségről, ami felütötte Kínában a fejét, dehát messze volt. Aztán egyre közelebb jött, de amikor még egy-két országnyi távolságra volt sem éreztük, hogy milyen veszélyes. Aztán jöttek a képek Olaszországból, meg a pánik a gazdaságban…

A másik meg jó tíz évvel ezelőtti eset. Az akkori kollégámmal és a főnökünkkel közösen dolgoztunk éppen valami karácsonyi terepasztalon és közben beszélgettünk. Annál a cégnél a legtöbben elkötelezett Fideszesek voltak, de akkortájt még szóba tudtak állni egy politizálásra köpködés nélkül egy olyan figurával, mint én. Orbán már akkor elég mélyen belemászott Putyin seggébe és ez volt az egyik téma. A főnököm, akivel egyébként egész jóban voltunk még akkor, megkérdezte, hogy én miért szeretem annyira az EU-t, tényleg érdekelné, hogy mitől gondolom jobbnak.

Ő harcos antikommunista volt, ami egy érezhetően ex-kommancs apával különösen bájos volt, de csak annyit válaszoltam neki, hogy azt már kipróbáltuk milyen a ruszkik szövetségesének lenni, beletettünk jó negyven évet. Aztán ránéztem, gondoltam megpendítem az érzelmi húrokat: Ha jól emlékszem nem sikerült túl jól, ahogy tőled is hallottam már.

Becsületére legyen mondva, nem úgy volt hülye ember, azt felelte, hogy ebből a nézőpontból még nem gondolta végig. Egy ideig másról beszéltünk, aztán visszatért a témára, hogy azért szerinte az a nyugat és az a kelet más volt, mint a mostani.

Hát úgy látom, hogy nem. És piszkosul örülök, hogy a NATO tagjai vagyunk most, még ha ez nem is ér olyan nagyon sokat, főleg addig, amíg a külügyér meg a miniszterelnők bokáig szarosan mászik ki Putyin seggéből minden nap.

(Fotó: Index.hu)