Kell-e nekünk köztársasági elnök?

Az eddig felmutatott Köztársasági Elnökök sorából én kettőre tudok jó szívvel emlékezni. Göncz Árpád egyértelműen megtestesítette, betöltötte azt a szerepet, amit kitaláltak a rendszerváltók az állam első embere számára. Az állampolgárok túlnyomó részének elfogadott, kedves ember volt, aki bátran mondhatta, hogy ő személyesíti meg az országot. Egy úriember, aki képes volt felülemelkedni az előítéletein, de nem hajolt bele abba, ami számára elfogadhatatlan volt.

A másik elnökünk, akit elismerek, sőt vissza is sírom az Sólyom volt. Hát ő egészen más volt, mint az első elnök. Nem volt a nemzet egységének kifejezője és nem tudott pártatlan sem maradni, de ő egy sokkal aktívabb elnöki intézményben hitt, mint Göncz. Nála jelentek meg azok, a jog talaján álló cselekedetek, amik a nemzet eszméjétől a hangsúlyt az alkotmány irányába tolták. Nem volt jó a kivitelezés, de rámutat arra, hogy a Köztársasági Elnök akár lehetne is egy hatalmi központ. Egy önálló intézmény a kormány és parlament mellett. A kontroll egy újabb foka.

Én ezt tudnám támogatni, mert jót tenne az országnak, de csak akkor, ha ez nem kinevezett, hanem választott pozíció lenne. Valahogy úgy tudnám elképzelni, hogy a köztársasági elnök választás a parlamenti ciklus felezője tájára essen és a felhatalmazás ideje igazodjék a parlamenti mandátum hosszához. Így lehetne egy olyasmi rendszerben gondolkodni, mint az USA-ban a félidős választásoké.

Oké, de mit csináljon az elnök? Hát azt, amit elvileg most is megtehetne, nagyon erős jogkontrollt. Ehhez nem értek, nem vagyok jogász, de ahogy szét lehetett verni az egész bírói, alkotmánybírói kart, nem tűnik hülyeségnek egy ezek mellett/felett működő szerv.

Mert elég látványos, hogy a kinevezett köztársasági elnök egy egyáltalán nem funkcionáló tisztség. A pártkatonák közül Mádl még szódával elment, de a többi tényleg súlytalan balfaszok gyülekezete, akikre kár volt a (köz)pénzt költeni. És úgy tűnik, hogy az első női elnökünk is ezt a becsicskult vonalat fogja erősíteni.