Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Új szerzőt megismerni mindig izgalmas mulatság. Grecsó Krisztiánt a Jelmezbálon keresztül fedeztem fel és biztos vagyok benne, hogy jó barátok leszünk. A könyveivel.
Mi az, hogy családregény mozaik?
Egy csomó novella, sokáig, majd a kötet feléig önállónak tűnnek, aztán nagy meglepetéssel átgyalogolunk egy korábbi szereplő történetén és onnantól ez a kesze-kusza lazán összekapcsolódó sztorihalmaz kezd összeállni.
De ez sosem történik meg. Sejthető a teljes sztori, de nagy-nagy kihagyások vannak az egyes történetrészek között. A fantáziánkra van bízva, hogy kitaláljuk hogy történt, mi történt ott. Talán pont ezért van az a kényszeres értzés végig, hogy ezt újra el kéne olvasni, ennek a ténynek a tudatában, odakészítve egy jegyzetfüzetet ceruzával. Mert ez az egész csak sejthető, első olvasatra. Megvan az érzés, hogy ki-kihez hogyan kapcsolódik, de a pontos történet nem áll össze. Legalábbis az én agykapacitásommal nem.
Jól jött volna, ha előbb megyek fel a szerző Facebook oldalára és találom meg az alábbi képet, ami a szereplők összefüggéseit vázolja. Jó sorvezető lett volna.
A Jelmezbál kapcsolati hálója
Szerettem az első oldaltól kezdve az utolsóig. Élvezetes volt, izgalmas és rejtélyes. Rövid volt és a rengeteg szereplő jól telezsúfolta a lapokat.
Első találkozásom volt Grecsó Krisztián művészetével, de biztos nem az utolsó.