A gyerekek fürdenek én mellettük borotválkozok. Dávid: Ha nagy jeszek én is bojotvájkozom majd. Cili: Én nem. Csak majd csipesszel csipkedem az arcomat.
Az Egyenjogú rítusok a Korongvilág sorozat harmadik kötete. Egy nyolcadik fiú nyolcadik lányáról szól, igen itt a hiba. A nyolcadik fiú nyolcadik fia korrekt bűbájos lenne, dehát lány! Ővele most mi lesz?
Nagyon nehéz önálló könyvként tekinteni a Mágia fényére, hiszen a lezáratlan Mágia színe regény(?) után folytatódik közvetlenül. Talán inkább egy kétkötetes könyvként kéne nézni őket.
Délelőtti sétából hazafelé Dávidnak már minden baja van. Ne segítsek neki, ő akar nyerni (ti. odaérni a kapuhoz,/felérni a lépcsőn elsőnek). Folyamatosan megy a torokhangú hiszti. Időnként Cili rátesz egy lapáttal, amikor direkt húzza. Az ajtó előtt Dávid könyékig a szájaban van a koszos kezével, rászólok, nem veszi ki, a haramdiknál kilököm a szájából a […]
Cili: – A nyakam is fáj itt hátul. Itt lentről egészen fel. Én: . Lehet, hogy elaludtad. (nyomogatom) Cili (felcsattan): Nem! Már tegnap is fájt! Csak akkor nem jutott eszembe! #cilimondta
A Homeland hatodik évada hiába tért vissza az Egyesült Államokba már egy nagyon más sorozat, mint ahogy indult. Az 5. évad Berlinje után azt vártam, hogy majd az USA háttér megadja azt a pluszt, amit fájón hiányoltam az előző évadból. Végülis megadta.
Nézek ki az ablakon. (Vendégeket várunk későbbre.) Kacsa: – Mit csinálsz? Én: – Nézem az embereket. Cili: – Nézed, hogy mikor jönnek a vendégformájú emberek? A vendégeskedő pasik? Én: – Vendégformájú emberek?! 😀 De nem csak pasik… csajok és pasik… 😀 Cili: – Hé, lenyúltad a dumámat! #cilimondta
Egy ideje mondom, majd üldözöm Dávidot, hogy vegye le a cipőjét, amikor hazaértünk. Rohan a gyerekszoba felé nevetve, tiltakozva, megelégelem, és félkomolyan azt mondom: – Te be ne menj cipővel, mert kettéharaplak! Lehasal a földre kiterülve és megadóan: – Jaaaaaj… legyőztél engemet! #davidmondta