Homeland, a 6. évad
A Homeland hatodik évada hiába tért vissza az Egyesült Államokba már egy nagyon más sorozat, mint ahogy indult. Az 5. évad Berlinje után azt vártam, hogy majd az USA háttér megadja azt a pluszt, amit fájón hiányoltam az előző évadból. Végülis megadta.
A Homeland mindig nagyon aktuális sorozat volt és láthatóan most is az akart lenni, az évad a tavalyi elnökválasztás napjai alatt játszódik. A sorozatkészítők arra tippeltek (ahogy jóformán mindenki más is), hogy Hillary Clinton nyer, így ennek megfelelően a megválasztott elnök nő lett a sorozatban is. Nos, ez esetben a történelem és az amerikai választópolgárok ugyan megtréfálták őket, de ezt leszámítva minden nagyon friss volt ebben az évadban.
Nekem az évad első fele kifejezetten csalódás volt. A Homeland sosem volt egy akció sorozat, de az a lassúság ahogy a történetet felvezették nagyon-nagyon unalmas. Az egészet sikerült megkoronázni egy teljesen hiteltelen és gyenge epizóddal, amikor robban a bomba, Quinn meg kvázi-túszejtésbe keveredik. Az a rész volt a sorozat eddigi mélypontja.
Viszont a legmélyebb pöcegödör alja azért jó hír, mert onnan már csak jobb lehet minden és így is lett. A sorozatot ebben az évadban nem az egyébként kitűnő Claire Danes mentette meg, hanem a Peter Quinnt játszó Rupert Friend. Egy idő után elég egyértelművé vált, hogy az ötödik évadban elkezdett mélyrepülése semmi jóval nem kecsegteti a jövőt illetően, de a végjátékot remekül csinálta.
Különösebb spoilerek nélkül szeretném befejezni, annyit azért el lehet mondani, hogy nagyon fordulatos és izgalmas lett az utolsó pár rész. A befejező képsorok pedig kifejezetten a 24 jobb időszakaira emlékeztettek. Kíváncsian várom, hogy a hetedik (és nyolcadik) évadban merre halad tovább a sorozat.