Harminc évenként kutya hideg van!

1987 január elején, harminc éve, basszus, hatalmas hideg és hó volt. Erre nem emlékeznék csak úgy magamtól, de a Facebookon felhívták rá a figyelmemet. Viszont erről helyből beugrott, hogy nekem milyen különleges volt az a pár nap, amikor megbénult az ország a hótól és a hidegtől. Ugyanis pár nappal korábban Anyu elcsúszott a jégen és eltörte a lábát. Apu meg Budapesten volt a kollégájával valami céges ügyben és egyszer csak nem tudtak hazajönni. A váltók befagytak, a hó elzárta a síneket, egy a lényeg napokig a fővárosban ragadtak. Anyu meg fekvőbeteg volt így én sem mentem iskolába. Egy nagy kaland volt az egész. (Mondjuk arra nem emlékszem, hogy tudtuk meg, hogy Apuékkal mi történt, hiszen ez még nem szimplán mobiltelefon előtt volt, de nekünk akkor otthon se volt telefonunk. Tudja fene. Valahogy azért megtudtuk.)