Last Ship, második évad
Kellenek a gyengébb sorozatok is, gondoltam valami ilyesmivel fogom kezdeni, de aztán rájöttem, hogy igazából a Last Ship második évada pont azt érte el, hogy már nem egyértelműen egy helykitöltő szériát nézünk, amikor épp nincs jobb.
Kifejezetten tetszett, hogy elővették az immúnisokat, akik természetesen veszélyt jelentenek a gyógyszert terjesztő katonákra. Bár nem volt túl bonyolult karakter az ír vezető, de az előző évad fő gonoszához képest egészen cizellált szereplőt kaptunk.
Korábban azzal ajánlották nekem a sorozatot, hogy az első évad után kevésbé lesz JAG jellegű és sokkal többet tudunk meg a világról, a vírusról az emberekről. Az lesz a lényeg. Bizonyos szinten ez igaz is, hiszen a kis hajónyi kolónia a jól megszokott kalandregény stílusban egyre fontosabbá válik, egyre befolyásosabbak. A végén ők lesznek az új amerikai elnök kísérői.
Szóval ebben nem igazán látok nagy fejlődést, de ahogy írtam az elején ez az őszinte ponyva igazából megkapó. Ennek a sorozatnak ez jól áll.
A végén a nagy ünneplésben kapunk persze egy meglepő gyilkosságot, amire nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikeres-e, de ezt majd a következő évadban tudjuk meg. Viszont nagy vonalakban az utolsó epizód felvázolta, hogy hova fog fejlődni a sztori, az első évadban a hajóra koncentráló sorozat a második évadra az USA-ra bővült és innen elkerülhetetlenül tovább lépünk a többi kontinensre.
Szóval a Last Ship miközben hozta az eredeti formáját valahol meg is tudott újulni és ez jó jel. Ha tudja tartani ezt a szokását, akkor egész hosszú sorozat lehet belőle. Engem megfogott.