Last Ship, második évad
Kellenek a gyengébb sorozatok is, gondoltam valami ilyesmivel fogom kezdeni, de aztán rájöttem, hogy igazából a Last Ship második évada pont azt érte el, hogy már nem egyértelműen egy helykitöltő szériát nézünk, amikor épp nincs jobb.
Szimpatikus, hogy ez egy őszinte sorozat, nem akar többet, mint hetente egy estén keresztül szórakoztatni. Nem csinál úgy, mintha több lenne egy katonai limonádénál. A Westworld például sokkal jobb lehetett volna, de belepakolták a csavarokat, az eltolt idősíkokat és ettől nem lett jobb, csak bosszantóbb. A Last Ship meg se próbálkozik ilyesmivel.
Ennek is köszönhető szerintem, hogy gyakorlatilag ledaráltuk a második évadot és jól szórakoztunk rajta. Elég sok karaktert mozgat a sorozat, kicsit furcsa, hogy ezek az arcok jórészt teljesen háttérben vannak, aztán néha előjönnek és egész sokat megtudunk róluk. De nem érdemes arra várni, hogy most majd ők is előtérbe kerülnek, mert 2-3 epizódra újra csak a háttérben tűnnek fel.
Ez elsőre fura volt, ahogy írtam, aztán megszoktam és rájöttem, hogy tök jó. Végül is egy hadihajón vagyunk, ahol mindenki egy rutin szerint cselekszik. Ha nincs más dolga, akkor egyszerűen nem csinál egyebet, mint a háttérben a napi feladatot, aztán megy a kantinba. Cool.
A hajós téma nem nagyon engedi, hogy eltávolodjunk a tengertől, hiába célja ez folyamatosan a legénységnek, igazából nem történik meg soha. Ugyan a második évad jó része a szárazon történik, de leginkább lő távon belül, ahol a csatahajó még fedezni tudja a szereplőket. Innentől spoileres leszek kissé, szóval óvatosan.