Robert N. Charrette: Jól ​válaszd meg az ellenségeidet

A Sose kezdj sárkánnyal kritikámat azzal zártam, hogy remélem a második rész, a Jól válaszd meg az ellenségeidet majd jobb lesz. Jobb lett, de még mindig nem egy LX-IR.

A második kötetnél már biztos voltam benne, hogy én ezt olvastam korábban. Egyre több dolog jött vissza, ahogy haladtam előre. Abban még mindig nincs változás, hogy borzasztó tablószerűen akarja megmutatni a Shadowrun kiberpunk világát, de legalább eltávolodunk Amerikától és az egykori Nagy-Britannia a helyszín. Elvétve tudunk meg infókat Londonról és a nagyvárosokról, olyanokat, amik sokkal érdekesebb hátteret vázolnak fel, mint Seattle megszokott árnyvilága. Jól sikerül felvezetni a rituális mágia területileg változó megjelenéseit, a szigetországban nem sámánok, hanem druidák vannak. Nekem ez nagyon tetszett.

A szereplők viszont, ha lehet fokozni, tovább egyszerűsödtek, pedig a főszereplő, Sam Verner alias Csavar, eleve nem volt egy sokrétű figura. Kicsit zavaró volt számomra, hogy az eredeti önmagához képest egyre idegenebb dolgokat művel. Arra gondoltam, hogy ezt szerette volna karakter fejlődésnek képzelni az író, de köztünk maradjon: nem sikerült. A többi szereplő igazából még Samnél is egyszerűbb, a sztorijuk pedig a dekás tündét, Svindlert leszámítva teljesen érdektelen.

A tablónk folytatja az előző könyvben elkezdett útvonalat és egyre mélyebbre kalauzol a mágia, főleg a sámáni vonal világába. Igazából ez és a druidák mentik meg a kötetet, attól, hogy teljesen elkaszáljam, így kap egy kegyelem kettest.

Borítókép: Pinterest