Ki a felelős? – Tényleg van generációs ellentét a választók között?

Egyértelmű, hogy a Brexit és Trump elnöksége új időszámítást jeleznek a politikában. Az ilyen korszakfordulókat az emberek nehezen viselik el, rengeteg meggondolatlan dolgot mondanak. Vádaskodások, mások hibáztatása, bűnbakkeresés folyik.

Az egyik ilyen vissza-visszatérő toposz a Brexit és most Trump elnökségével kapcsolatban is, hogy az idősebb generáció(k) döntötték el a választást a fiatalokkal szemben. Rengeteg ismerősöm osztott meg a Facebookon az elmúlt napokban grafikonokat, amik ezt támasztják alá. Felháborodott szöveggel kísérve: mit képzelnek, hogy az unokáik, gyerekeik jövőjét kockáztatják.

A szavazatok megoszlása életkor szerint a 2016-os amerikai elnökválasztáson (kattintásra az eredeti cikk nyílik meg!) – grafika: bbc

Szerintem eleve mindenkinek magánügye, hogy miként szavaz, ez csak őrá tartozik. De az minimum ízléstelen, ha a döntését az életkora miatt támadjuk. Az egyetlen kor alapján érvényes cenzus a választójog (és az egyéb állampolgári jogok) gyakorlására egy minimum, egy kor-padló. Ezt különböző életkoroknál állapítják meg a nemzetek, attól függően mikortól érzik elég érettnek az állampolgárt a saját sorsa alakítására.

Korlátozhatjuk-e a választójogot kor alapján?

Gondoljunk bele egy kicsit, hogy hova vezetne, ha elkezdenénk komolyan venni a felhozott vádakat és azon dolgozni, hogy az állampolgár ne nyilváníthasson véleményt hosszútávú ügyekben, mert az kevésbé érinti őt, mint inkább a gyerekeit vagy az unokáit, dédunokáit, satöbbi.
Hol fogjuk meghúzni a korhatárt?

Én például 36 éves vagyok, lassan 37 és két gyerek gondviselőjeként a politikai véleményem (mondjuk úgy: a jövőképem) jócskán túlnéz a saját életemen. Szeretném, ha olyan folyamatok indulnának el, amik hosszútávon nem csak a holnapi boldogságomat, hanem a gyerekeimnek egy jobb jövőt hoznak. Az most teljesen mellékes, hogy ez konzervatív, szociáldemokrata, liberális, kapitalista, szocialista, fasiszta elképzelés-e. Jogom van bármelyikhez.
Szóval közel a 37-hez mi lenne az a téma, amiben már ne nyilvánítsak véleményt? És például a szüleim korosztályától, akik most lépnek a nyugdíjas éveikbe milyen döntéseket vonnánk meg? A hatvanas éveik elején járó emberek, akik – remélhetőleg – még évtizedekig velünk lesznek. De váltsunk a fenti grafikon első korcsoportjára, a 45-64-re: miért ne dönthetnének valamiről, ami előreláthatólag akár 20-40 vagy több évet is jelenthet az életükből?