Nincs olyan, hogy liberális nevelés – válasz blog Mosolygónak

Liberális nevelés. Ha meghallom ezt a kifejezést, akkor már feláll a hátamon a szőr, mert tudom, hogy a következő mondatban valami irtózatosan nagy baromságot fogok hallani vagy olvasni.

Az alapvető probléma ott van, hogy az embereknek fogalmuk sincs – tisztelet a kivételnek – arról, hogy mit is jelent a liberalizmus. Nehéz téma is egyébként, hiszen ahogy nincs két egyforma konzervatív vagy két egyforma fasiszta, kommunista, szocialista, etatista (nem kívánt törlendő), bármilyen -ista, úgy két egyforma liberálist sem fogsz találni.

Nézz meg engem és a családomat. A szüleim mindketten liberálisan gondolkoznak, a feleségem is és én is annak tartom magam. Bár mind a négyen liberálisak vagyunk nem gondolkozunk egyformán, eltolódnak bennünk a potméterek különböző irányokba. Én például inkább jobbra húzok, mint hármójuk közül bárki. A beszélgetéseink alapján a legközelebb Apuval vagyunk egymáshoz, míg a nők sokkal balosabbak. Főleg Anyám. Úgy látom ő áll tőlem a legtávolabb politikailag. De ha onnan nézzük, hogy a nagyobb családban a mi véleményünk hol van, akkor egy egészen zárt kis kapszulát láthatunk, ahol sokkal kisebbek a különbségek.

Nincs vegytiszta liberalizmus, szocializmus, fasizmus, semmi ilyen. Ha lehetne, akkor az azt jelentené, hogy egy csomó sótlan, érdektelen sablon-ember népesítené be ezt a bolygót.

Szóval ott tartottam, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs arról mi a liberalizmus. Mi a lényege. Ha rákérdeznél az utca emberére, akkor az esetek döntő többségében olyan balga válaszokat adnának, hogy

• a drogosok(at támogatók),
• a melegek(et támogatók),
• a szabadosok.

Az emberek általában összekeverik a fejükben a liberálist és az anarchistát.

És akkor most rákanyarodnék a közepesen hosszú felvezető után a nevelésre, az úgynevezett liberális nevelés témájára.