Red Bull Air Race: a zaj csak egy dolog

Vicces a 444 szavazása, hogy kit utálok jobban a Red Bull Air Racet vagy azokat, akik fröcsögnek rá. Vicces, mert alapvetően engem például kínosan megoszt a téma.

Alapvetően azt gondolom, hogy azért jó a városban élni, mert mindig történik valami. Valami hangos, zajos, büdös és vidám. Ez a városok egyik legnagyobb előnye. Szerintem.

Mindig is következetesen kiálltam a kocsmák, szabadtéri koncertek, tömegrendezvények mellett. Mert, ha zavarnak, akkor nem való vagy a belvárosba. Irány a kertváros, a falu vagy bármi más ilyen csendesnek gondolt hely.

Ennek tudatában is voltunk például tavaly, amikor utca fronton vettünk lakást. Most, hogy itt a kánikula és nyitott ablaknál alszunk az utcán császkáló fél- vagy teljesen részeg bandák a hálószobánk részei lettek. Kevés olyan éjszaka van, amikor ne szűrődne be az álmaimba az ablakunk alatt elgajdolt „részegen ki visz majd haza” vagy valamelyik hasonló sláger.

Nem kifejezett öröm ez, de valamit valamiért, ugye.

Viszont a Red Bull Air Race számomra egy más fokozat. Míg leszarnám, ha néha koncert lenne az utcában, az évente egy-két alkalommal rendszeresen megjelenő repülő show (hiszen a Red Bull nem az egyetlen) valami ösztönösen belém kódolt nyugger-tempót hoz elő: legszívesebben kiállnék a Hyde Park sarkára és fröcsögve követelném a rendezők, a résztvevők és az egészért bármilyen szinten felelősök kollektív karóba húzását.

Azt gyanítom, hogy azért van ez, mert az egészet alapvetően egy orbitális baromságnak érzem. Veszélyesnek, feleslegesnek és még hangosnak is.