Egy hétvége mobiltelefon nélkül

A hétvégén Balatonra utaztunk, nagy családi banzájra, de már odafelé úton lemerült a mobiltelefonom. Annyira nem aggódtam elsőre, sokat nyűttem pénteken és estére el szokott fáradni amúgy is, azonban amikor nem igen akaródzott neki bekapcsolnia, akkor kezdtem kétségbe esni.

Péntek este a nyaralóba érkezve szépen töltőre raktam és hagytam egy jó fél órát, amíg kipakoltuk a cuccokat, elaltattuk a gyerekeket. Vacsora közben akartam ránézni az internetre, meg nyomni egy Check-int a Swarmban, de a Samsung logónál nem jutott tovább a betöltési folyamat. Rossz érzésem volt, de töltőn hagytam a telefont, hogy majd reggelre biztos összeszedi magát.

Hát nem szedte!

Ugyanaz ment, mint este: eljutott a logóig, aztán semmi. Hagytam, hadd töltögessen, de egy idő után kezdett nagyon forró lenni, hát újra kivettem az akkut mielőtt még végképp elromlik. Bementünk vásárolni Fonyódra, gondoltam ha már ott járunk, akkor beviszem a Vodafonehoz, hátha tudnak kezdeni valamit vele.
Sajnos az évek folyamán megszűnt a fonyódi Vodafone szaküzlet, a Red tudakozó mondta, hogy Bogláron vagy Marcaliban tudnak segíteni. Zsófi előzékenyen felajánlotta, hogy menjünk el Boglárra, de én nem éltem a lehetőséggel, pár napot kibírok telefon nélkül.

Így aztán eltettem a telefont és inkább arra koncentráltam, hogy finomak legyenek a tárcsában sütött tarják, meg, hogy beszélgessek a családommal. Ez végül is nem rossz program.

Általában nem is hiányzott a telefon, de néha veszettül. Nem tudtam lefotózni, ahogy homokvárat építek a gyerekeimmel, nem tudtam ránézni egy pillanat alatt az időjárásra és nem volt órám. Jó 15 éve már, hogy nem hordok órát, mert mindig van nálam mobil telefon, akkor meg minek.

(Szerencsére a fényképezőgép azért velünk volt, így vannak képeink. Szóval végeredményben semmivel nem jártam rosszabbul, legfeljebb lassabban értem el ugyanazt az eredményt.)

És hiányzott még egy valami: a jobb zsebemnek nem volt súlya. Az a megszokott érzés, ahogy a combomhoz nyomódik a telefon egyszerűen megszűnt. Időről-időre odakaptam, hogy basszus elhagytam volna? Nem, csak otthon volt.
Igazából kicsit ijesztő, hogy mennyire mindennapos eszköz lett, mennyire feltűnt a hiánya.

Vasárnap este aztán 20 perc internetezés után elővarázsoltam belőle az auto recovery üzemmódot, ami gyári állapotra visszaállította a mobiltelefont. Azóta minden rendben van vele, sőt gyorsabb, mint az elmúlt időszakban bármikor. Úgy tűnik ezt a visszaállítást nem ártana olyan negyed évente egyszer eljátszani a telefonokkal. Teljesen megújult tőle. Igaz, hogy most rakosgathatom vissza az alkalmazásokat, de úgy döntöttem, hogy csak azt telepítem, amit használnék éppen, ami kimarad, az valószínűleg úgysem kell.

Bár elég bosszantó élmény volt, de végső soron nem bánom a dolgot. Érdekes érzés volt telefon nélkül lenni, 2001 januárja óta ilyesmi nem történt velem. 15 éve, kedves Olvasó neked hány éve van nap, mint nap mobiltelefon a zsebedben?