Fotók a tüntetésről – 2016. március 15.
A Pilvax közből érkeztünk Anyuval a Hősök terére, majd egy órával a tüntetés bejelentett kezdése előtt. Már akkor nagyon hideg volt és a szemerkélő esőben jól átfagytunk, így elsétáltunk pár utcával arrébb és egy étteremben várakoztunk, forró tea és gesztenye püré mellett.
Még így is korán mentünk ki, szerettem volna ha jó helyünk van. Éppen akkor állt be a felvezető autó, Nagy Bandó még deklamált a téren, de már akkor is elég sok esernyős-kokárdás ember bámészkodott. Aztán elindult az autóról a zene: többek közt Janis Joplin és a Rolling Stones dalai hozták hangulatba a gyülekezőket.
Aztán hirtelen jött a pillanat és elkezdett özönleni a tömeg. Minden irányból emberek jöttek, folyóként kanyarogtak minden felé. A rendőrök leállították a forgalmat és mi is kimerészkedtünk Anyuval a sugárútra. A lenti kép éppen ekkor készült.
Gyülekeznek a tüntetők a Hősök terén. Fotó: Őri András – 2016
Kicsit lassan indult el a tömeg. Nem értettük miért, de nekilódult aztán megállt. És ezt legalább tízszer eljátszottuk, a végén már majdnem a Bajza utcai megállónál voltunk. Akkor még nem jöttem rá, hogy mi történik, de később az Internet megmagyarázta: megtelt a Hősök tere és előre kellett vezetni az embereket.
Végül jó 20 perc késéssel indult el a menet. Kerülgettük a pocsolyákat, igyekeztünk a jobb szélen maradni, mert a barátainkkal azt beszéltük meg, hogy az Oktogonnál csatlakoznak. A találkozáshoz a Burger King előtti sarkot választottuk, ezért kellett a jobbra tarts. Ennek megvolt az a piszok nagy hátránya, hogy mindenki elkezdett beelőzni és a remek front helyünk hamarosan a múlté lett. Egyre hátrább szorultunk, az Oktogonnál aztán kiderült, hogy a barátaink nem vártak meg, hanem majd találkozzunk a Kossuth-téren. Ez elég bosszantó volt.
Pocsolyák és esernyők, fotó: Őri András 2016
Az Alkotmány utcánál már tudtuk, hogy rengetegen vagyunk (újból az Internet segített ki), az embereket szétterelték a párhuzamos utcákba is, így a tömeg három pontról kezdte feltölteni a Kossuth teret. Mi Anyuval a Néprajzi Múzeum előtt találtunk helyet magunknak. Jó kilátásunk volt, jól hallottunk mindent. Az egyetlen negatívum az volt, hogy égett a többi tüntető miatt az arcom, mert a Múzeum előtti zöld terület bokrait, virágait gondolkodás nélkül taposták le. Szerintem ez nagyon paraszt cselekedet volt, nem pusztítani mentünk oda.
Vonulunk a Parlament felé. Fotó: Őri András – 2016
A beszédek nagyon jók voltak. Öregszem vagy mi, de a fekete ruhás nővér szavaitól egészen elérzékenyültem. Nem az első ilyen élményem mostanában. Azt kell, hogy mondjam, amióta tüntetni járok ezek a tanár demonstrációk messze kiemelkednek a többi közül. Nem hiába, a pedagógusok értelmes emberek, műveltek és ez látszik az egész szervezésen. Van céljuk, tudják miért viszik ki ezt a rengeteg embert. Értelmes, összefüggő mondatokban világosan fogalmazzák meg a gondolataikat és követeléseiket. Kitartóak és elszántak.
Az általános sztrájk belengetése nem volt meglepetés számomra, kb. ezt vártam. Véleményem szerint ez az egyetlen lehetőség nekik és az országnak is. Ha most nem állunk be mögéjük és ennek folyományaként nem állunk ki magunkért, akkor lőttek a demokráciának. Veszélyes játszma lenne ez, ha nem lenne alternatíva nélküli. Ha a pedagógusok vesztenek, akkor Orbán nyer. És ez annyira megerősíti, hogy onnét már nincs megállás. Mostantól dupla vagy semmit játszunk.
Annyit mondhatok, hogy rajtam nem múlik. Ha rajtad sem, akkor már kezdhetünk reménykedni.
Kossuth-tér március 15. Fotó: Őri András 2016
Kossuth-tér március 15. Fotó: Őri András 2016