Ez egy jó nyár volt, 2001. Rengeteget utaztunk körbe-körbe a Balaton körül. Még megvoltak az én pécsi ismerőseim is, de már kezdtem beilleszkedni Zsófi pesti társaságába is, így aztán rengeteg arc vett körbe minket.
Csak kiugrottam egy kávét főzni magamnak a teakonyhába és a szemetesbe dobva az alábbi lapot találtam: Nem vettem magamra, mert el szoktam mosogatni a fedőt és takkernéni sincs otthon. De lesunyt fejjel, lábujjhegyen fogok lépkedni.
– Anya, kicsit olyan a szemed, mint amikoj szomojú vagy. – Piros? – Igen. – Pedig nem vagyok szomorú, csak álmos… Hogy lennék szomorú, ha te itt vagy!? (Átölel.) – Én is hogy lennék szomojú, ha itt vagyok! #cilimondta
Karácsonytól január végéig van a nagy sorozat holt-szezon. Zsófival ilyenkor szoktunk bedarálni egy-egy régebbi szériát. Idén a The Leftoverst találtuk így meg, a befejező évadra sikerült felzárkóznunk. Nekem kellett pár rész, hogy rájöjjek: basszus amit alap problémának hiszek, az eltűnt emberek, csak díszlet. Ez a sorozat sose fogja elmondani, hogy mi történt, hol vannak az […]
Sétálunk haza az oviból a szemerkélő esőben. Az egyik ház előtt három srác cigizik és dumál. Cili megnézi őket, majd ahogy elhaladunk azt mondja: – Ezek meg miéjt nem mennek be a lakásba, és ott beszélgetnek? Aztán csacsog tovább másról. #cilimondta