A kultúrát (is) vedd meg!
Emlékeztetnélek a 8. parancsolatra, mert mostanság attól tartok, hogy ősztársadalmilag hunyunk szemet a lopás felett.
A tegnapi Paizs Miklós-féle tragédia elsődleges oka azt hiszem a kultúra fogyasztó társadalom jó részének, a nagy részének, a szellemi termékekért fizetés iránti teljesen lelkiismeretlen hozzáállásából fakad.
Az előzmények megismeréséhez kattints ide.
Szép kövér mondat lett. Mielőtt újra nekiugranál: arról beszélek, hogy teszünk fizetni a zenéért meg programokért és jórészt a filmekért is. És, hogy ez rövid távon is katasztrofális körülményeket fog teremteni, hosszabb távon meg teljesen fenntarthatatlan.
Elvárjuk, hogy megfelelő intellektuális ingereket kapjunk, de ha lehet akkor inkább ingyen. Mert a kultúra, és most nyugodtan vonatkoztassunk el Paizs Miklóstól és művészetétől és lépjünk ki egy szélesebb porondra, annyit ér amennyit hajlandóak vagyunk fizetni érte. De, ha meg nincs, akkor semmivel nem vagyunk többek, mint a Neander-völgyiek, sőt sokkal inkább az unokatesók, a csimpánzok a megfelelő hasonlat.
A letölthető zenék, könyvek, filmek egy olyan helyzetbe hoztak minket fogyasztókat, ami állandó önkonfliktust gerjeszt. Hiszen, ha hirtelen megkérdeznék tőled, hogy szerinted lopni bűn-e, akkor jó eséllyel azt mondanád, hogy: Naná. Szemét tolvajok! Ha esetleg gyorsan jönne a következő kérdés, hogy loptál-e, akkor valószínűleg kora iskolás évek pörögnek, eltulajdonított Sport szelet vagy ilyesmi. De nagyrészt azt mondanánk, hogy én aztán nem! És itt az emberek nagy része persze hazudna. Mert ugyan tegye már fel a kezét, akinek minden zenéje jogtiszta az mp3 lejátszóban. Vagy nem volt VHS-re felvett tévéfilmje. Meg warezolt Windows. Meg encoreról leszedett diszkográfiák. Az esti sorozat epizódokról nem is beszélve.
Persze, ha tőlünk lopnak, akkor ki vagyunk akadva.
Lopok én is, nem vagyok kivétel, de legalább azzal áltatom magam, hogy nem csapom be önmagamat a témában. A kedvenc zenéimet például hosszú évek óta már megvásárolom. Ha nem is éppen CD verzióban, de valamelyik online zeneboltban, mint a dalok.hu, például, vagy helyből a Google Play Music-on. A Paizs-féle Nagy én című albumot, ami a fenti cikkben is szerepel azt hiszem még a dalok.hu oldalán vettem meg, a flac fájlok a Driveon csücsülnek és tegnap is, meg ma is míg ezt írom azt hallgatom. Szóval Miki, legalább Tőled nem loptam.
Szóval, olyan vagyok, mint a Ponyvaregényben Samuel L. Jackson karaktere: igyekszem.
Nem akarok nagyon prédikálós lenni, de azt javasolnám, hogy igyekezz Te is. Ha már ketten igyekszünk lehet ez még jobb is.