Két film röviden: Anya csak egy van, Éjjelek és nappalok
Az elmúlt napokban két 214-es mozifilmet is láttam. Ezekről írtam pár szóban szubjektív véleményt.
Időrendben visszafelé haladva az Éjjelek és nappalokkal kezdem. A filmet tegnap este kerestem ki, hogy legyen valami olyan film, amin mi és Anyu is jól szórakozik. Amikor a leírásban megláttam, hogy ez a Sirály újraértelmezése helyből tudtam, hogy nem lőhetek nagyon mellé.
És nem is.
Éjjelek és nappalok (2014)
Éjjelek és nappalok
Több verzióban láttam már a Sirályt, a leggyengébb előadás is remek volt, ez a darab nehezen elrontható. A 2014-es filmadaptáció az USAba helyezi a cselekményt, 1984-be, ami akár adhatna is hozzá egy plusz jelentést, de igazából egyáltalán nem számít (leszámítva a nyolcvanas évek idióta frizura és szemüveg divatját, ami szépen visszaköszön a képernyőről). Sirály helyett valami sas féle van, és a sztori sem ragaszkodik következetesen az eredetihez, de ahogy az est.hu kritikája is írta érezhető, hogy ennek nem lesz jó vége.
Igen, lassú. Dehát könyörgöm.
Csehov nem akció film forgatókönyvet írt, hanem drámát. És azzal a kritikával nehezen tudok mit kezdeni, hogy drámát se találni a filmben, mert az egész a nagybetűs Dráma maga. Azt én sem értem, hogy miért aposztrofálták vígjátéknak. Volt két-három humoros elem, amin az ember elmosolyodott, de nem ez jellemezte a mozit.
Bár lehet, hogy a vígjáték címkét Jean Reno lennon-szemüvege érdemelte ki. Tudja a franc, nézd meg szerintem, nagyon jó mozi.