A piacon

Kicsit meglepő, de már két hete lassan, hogy ezt a képet készítettem. Vasútmodell kiállításon voltam három napig Gödöllőn két kollégámmal. Szombat reggel megkértek, hogy hozzak valami reggelit, amíg ők a stand kipakolásával végeznek. 

Mindig én járkálok kajáért, mert ők alapvetően lusták hozzá, hogy nagyobb távot gyalogoljanak. Én meg örülök neki, mert ilyenkor kicsit körbenézek, csámborgok, kitörök az unalmas melóból. És sétálni meg szeretek.

A kastély jó tíz percre van a piactól, és két hete már hideg reggelek voltak, de közel sem a téli fajtából, mint az elmúlt napokban, hanem a ködös, igazi őszi típusúak. Szóval végigbattyogtam az út szélén és figyeltem a ködből sejtelmesen előbukkanó várost. Mire a kollégák által áhított disznótoros elkészült, és egy nejlon zacskóban – rendkívül gusztusosan elhelyezve – átvehettem már ilyen szép tiszta idő volt, amit a képen is látni. Elbóklásztam a standok közt, meg-megkérdezve a néniket, hogy lefotózhatom-e  a zöldségeiket. Nagyon készségesek voltak, de azt hiszem jobban örültek volna, ha vásárolni akarok.