Zöld bimbók

A múltkor írtam arról, hogy nem nagyon szeretek belenyúlni Photoshoppal vagy más képmanipuláló eszközökkel a fényképeimbe. Ebbe azért lehetett volna pár dolgot retusálni, de alapvetően a gépem volt szar, és készített ilyen csúnya, zajos képet. Kár érte, de szerintem még ennek ellenére is értékelhető, számomra vállalható fotó lett.

Egyébként eszméletlen, hogy éveken át micsoda szörnyű, kompaktnak nevezett fényképezőgépekkel voltam megverve. Az első digitális fényképezőgépem egy Sony DSC-32 volt, na az volt az első és utolsó jó kompakt gépem. Gyönyörű színei voltak és ahhoz képest, hogy 13 éve vettem, tehát elég korai digitális gépről van szó, elég rugalmasan kezelte a rossz fényviszonyokat.

Évekig nyűttem, imádtam, aztán egyszer kölcsönadtam Anyunak valami hajós utazására és mire visszaért már vacakolt, hamarosan komplett bedöglött. Borzasztóan nehéz volt pótolni. Volt utána két gépem is, az egyik a fenti képet produkáló Olympus, na az egy igazi szar volt, már elnézést. Nézd meg ezt a fotót is, ragyogó napsütésben készült és ahhoz képest, mintha legalább 1600-as ISO értéken villant volna.

A fényképezőgép kálvária egyébként két éve ért véget, amikor szert tettem a jelenlegi tükörreflexes Canon D100-ra és azóta boldog vagyok.