9/4 – a János (az asztalos) elmehet a sunyiba

Ma reggel aztán kicsit változott a program, nekem foglalt volt a délelőttöm.

[su_members message=”Csak regisztrált olvasóknak szóló tartalom. %login%.” login_text=”Belépés”]Tudniillik állásinterjún voltam.

A Rózsadombra kellett mennem 10 órára. Szépen felöltöztem, egy ing, vékony pulóver, farmer, nem túl elegánsan, de azt hiszem elég volt ide. A tulajjal és az operatív igazgatóval kezdtem és egy nem túl hosszú, de elég fesztelen beszélgetést folytattunk. Úgy érzem ez jól sikerült.

Aztán átirányítottak a programozókhoz, akikkel eltöltöttem bő egy órát. Kölcsönösen kikérdeztük egymást, elmondtam mit tudok nyújtani, miben vagyok gyenge és elég hamar kiderült, hogy alapvetően jó lennék a munkára. Onnantól azt beszéltük át, hogy mit kéne átnéznem ahhoz, hogy könnyen tudjak bekacsolódni – mondjuk januártól – a munkába.

Front-end developer. Király lenne, ha összejönne.[/su_members]

Mire délután odaértünk a lakáshoz, nagy reményekkel telve nyitottunk be: de semmi. A villany se volt kész, de Zoli mondta, hogy jönni fog, benne bíztam. Azonban János szinte alig végzett valamit, szinte rosszabb volt a helyzet, mint egy nappal korábban. Addigra elégé felszívtam magam és felhívtam, hogy most ez mi? Kicsit kente a dolgot, de végül megesküdött mindenre, hogy szerdán befejezi. Ajánlom, hogy így legyen, mert egyébként inzultálni fogom mostmár. Elegem van a csókából, nagyon.

Így aztán nem sok mindent végeztünk ma, a konyha takarítás elmaradt. Elmentünk Ciliért, nem vártuk ki a Telekomnál a sort, hogy visszaköttessük az internetet inkább hazaautóztunk. Holnap reggel nyolcra érkeznek a költöztetők, bútorokat viszünk át. Az utcát ma körbekerítették a ház előtt, hogy holnap aszfaltozás lesz.

János. Aszfaltozás. Lassan idegrángást kapok.