Vacsorázó gyerek II.

A nővérével ellentétben Dávid nagyon is jó evő. Amikor csak módja van rá már nyújtogatja is a kis kezeit és vidáman mantrázza, hogy: kam-kam, ami az ő nyelvén a kérem-et jelenti. (Egy ideig arra is használta, ha ő adott valamit, de erről leszokott.)

Ha azt látja, hogy eszünk, akkor boldogan rohan és kicsit nyüszítve ismételgeti, hogy: énisz énisz. A fenti képeken éppen elégedett, hisz életében első alkalommal találkozott a téli fagyival és láthatólag úgy érzi, hogy ezzel  az édességgel a világ sokkal boldogabb hely lett.