Esemény után egy héttel: Temofeszt szubjektív
A Temofeszt nagy, megkerülhetetlen, súlya van és résztvevőként a legjobb a vasútmodell kiállítások közül. Lehet, hogy vannak elitebb rendezvények, vagy jóval kockább összejövetelek, de lássuk be ezek a szempontok egy elenyészően kicsiny szubkultúrát érdekelnek csak, a többiek, akik nem vasútmodell-kockák a játékmozdonyokon kívül is akarnak valami szórakozást és ebben a Technikai Modellvasút Fesztivál egyértelműen a legjobb.
Mit szeretek én a Temofesztben
Az első reggelen Gábor kollégám még nyitás előtt rendezgeti a standunkat.
Bár egyáltalán nem vagyok vasútmodellező, de a munka miatt belekeveredtem ebbe a dologba. Ha nem is hobbiból, de a mindennapi kapcsolat miatt beletanultam a lényegébe, ezért aztán én kicsit középről nézem/élvezem végig a kiállításokat, egyszerre vagyok outsider és érdekelt fél.
Ebből aztán vannak rendszeres félreértések, természetesen.
Jönnek a munkában szerzett ismerősök és elkezdenek nekem olyan témákról beszélni, amik pár perc után óhatatlanul untatnak, vagy csak szimplán nem értek hozzá. Nekem dumálhat bárki a TT kuplungok evolúciójáról, de kb. annyira fogom érteni, mint a relativitás elméletet, csak sokkal kevésbé érdekel.
A hardcore modellezők nem csak kiállítani, hanem játszani is jönnek.
Vannak, akiknek akkora asztaluk van, hogy csak ilyen rendezvényeken tudják játszhatóra összeépíteni.
De általában azért az emberek tudják, hogy én nem vagyok jó közönség ilyesmire és olyan témákkal találnak meg, amikhez hozzá is tudok szólni és még érdekel is. És ez a Temofesztben az egyik legjobb dolog, hogy azok az arcok, akik év közben vásárlóként vannak jelen hirtelen átalakulnak haverokká, jó ismerősökké. Odajönnek a standhoz, vidáman köszönve állítanak meg miközben sétálok a csarnokok közt, pálinkára invitálnak, kérnek egy fényképet, satöbbi. Egy rohadt nagy ünnep az egész, ahol kicsit mindenki ismer mindenkit.
Ez például egy kérésre készített fotó.
Viszont van még egy aspektusa ennek a fesztiválnak, ami nekem nagyon tetszik, ahogy a felnőttek és gyerekek együtt tudnak örülni és rajongani. Én általában szétdolgozom magam az alatt a három nap alatt, meg előtte már napokkal, de mindig azt várom, hogy elszabadulhasak egy kicsit, körbejárhassak és figyelhessem az embereket.
Akik játszanak, nézelődnek, csodálkoznak.