A hangnemváltás álboldogsága
Persze, hogy a Facebookon botlottam bele egy zenei blogba, ahol egy dúr-moll hangcserével igyekeznek bemutatni, hogy lehet szomorú dalból vidámat játszani.
Persze, hogy a Facebookon botlottam bele egy zenei blogba, ahol egy dúr-moll hangcserével igyekeznek bemutatni, hogy lehet szomorú dalból vidámat játszani.
Ahogy hallgattam a három számot az a vélemény alakult ki bennem, hogy: sehogy.
A Loosing My Religion sikerült a legjobban, valóban sikerült több helyen is átértelmezni a hangulatát a dalnak, de összességében nem lett vidámabb. (Viszont sokkal rosszabbul szól, bár tudom ez most nem számít.) A Riders on the Storm hallgathatatlanná vált. Az ének és a zene disszonanciája túl erős lett. Hiába igyekeztek, ez a dal egyszerűen nem tud vidámabb lenni. A Nothing Else Matterst legalább végigtudtam hallgatni. Szörnyű volt, mintha agyon tömörített mp3 szólna, nem éreztem vidámabbnak a dalt.
Kétségtelen, hogy mindhárom szám alaposan megváltozott a váltástól. Még hallottam is, hogy mit akartak prezentálni az egésszel, de egyszerűen nem működik. Jó számokból (mindhárom darab kitűnő eredetiben) borzasztóak lettek.