Parlamenti üldögélés

Bájosan amatőr megmozdulás részese voltam ma este, de nem bántam meg a részvételt.

Munka után a lakáshoz siettem, mert át kellett venni az OBI-ból érkező csempéket. Elég lassan értek ki, hosszan pakolták, így pár perccel elkéstem a Nyugati térről, a demonstráció kezdetéről. Ahogy kibukkantam a föld alól azt hittem, hogy az a pár tucat ember gyűlt csak össze, akik taktikusan eltorlaszolták az aluljáró lépcsőit. Pár percig lézengtem, igyekeztem nem útban lenni, mikor Andi hívott, hogy Tomival a menet elején vannak, menjek hozzájuk.

Két újdonság volt a szavaiban, hogy többen vagyunk és mozgásban.

Ezzel a felvezetéssel kb. el is mondtam mindent a mai demonstrációról. A séta kellemes volt, a teljesen vezető nélküli tömeg a Parlament épülete elé hömpölygött. A szervezők itt pódium nélkül kivántak beszélni, a hangosításuk a hi-fimhez mérhető volt. Hamar rájöttek, hogy az emberfal lefog minden szót és így a sajtó se tud fotózni. Végül megkérték a tömeget, hogy üljön le. (Ennek nem annyira boldogan tettünk eleget.)

A rá következő majd fél órában jobbára érthetetlen beszédeket nem hallottunk. Nem baj, ha valaki nem tud beszélni, de ne szervezzen rá tüntetést. ☺ A végén nyugodtan elvonultunk haza.

Nem sok vizet zavartunk, főleg, hogy az eseményekkel párhuzamosan a Keletitől elkezdték deportálni a menekülteket. Én azért vagyok mégis elégdett, mert sok ember állt ki azért, hogy megmutassuk nem csak ál-keresztény köpönyegforgatók vannak az országban.

Még ha ez éppen semmit sem ér.