Kinek hiányzik még a nyilvános wc?

Mindig is tudtam, hogy elég csehül állunk nyilvános WC témában, úgy országosan, de az elmúlt pár évben – Cili miatt – sokkal több inger ért, mint korábban. Fiúnak ez az egész egyszerű, veszel egy nagy levegőt, gyorsan pisilsz egyet, örülsz, ha folyik a kézmosóból a víz, boldog vagy, ha maradt valami szappan, és meglepődsz ha még kézszárítási lehetőséged is van. Mindig azt hittem a női mosdók nem olyan ótvar állapotúak, mint a férfi társaik. Na, ez a mítosz megdőlt bennem, néha úgy tűnik, hogy még koszosabbak, mint a fiúké.

De az igazán szomorú a témában az, hogy örülsz, ha egyáltalán találsz egy ilyen büdös-koszos intézményt.

Milyen ország az, ahol ritkább a köztéri illemhely, mint a fehér holló? Igénytelen. Pár hete elmentünk a gyerekekkel a XII. kerületi önkormányzat által kiemelten támogatott játszótérre. Nagyon szép, nagyon jópofa játékok mindenhol, egy ismerőssel is összefutottunk, aki mondta, hogy azért járnak ide, mert itt van WC és pelenkázó. Sőt, még tiszta is!!! Helyből eszembe jutott, hogy hány alkalommal vittem el a fa mögé Cilit a játszótereken, hogy pisilhessen egyet. Vagy a pelenkázások, autókban, padokon, földön görnyedve. Teljesen mindegy hova mész, sehol nem megoldott a probléma. És főleg egy játszótéren, ez a minimum lenne. (A köztéri ivóvíz kérdése egy másik misét érne meg.)

De ha kilépünk kicsit a családos rinyálásból, az is nevetséges, hogy kiránduláskor azért ülsz be egy kávézóba, hogy elmehessen a társaság a WC-re. Remek országimázs lehet, amikor a turisták igyekeznek egy WC-t találni és maximum a 30-40 éve bezárt, lelakatolt és csövesek lakta lyukakkal találkoznak. Pedig ez a probléma nem elsősorban pénz, hanem az igényesség hiányából fakad.