The Walking Dead – 1. évad

Augusztus második felében érkezik egy spinoff sorozat a The Walking Dead előzményeiről és ez megerősített egy régi tervemben, amit már halasztgatok egy ideje: újra végignézem az egészet az elejétől. Egyrészt az egyik kedvenc sorozatom, másrészt az első két évadot már olyan régen láttam, hogy csak nagy általánosságban emlékszem rá.

Emlékeztem, hogy az első évad milyen rövid volt, és az elmúlt héten le is daráltam. Buszon hazafelé, este miután Dávid már elaludt, de Cili még nem volt hajlandó, ebédszünetben, szóval ha volt egy kis időm elővettem a tabletet és néztem a filmet.

Eszméletlen sokat változott az egész. Kezdve azzal, hogy az első évadban a zombik voltak a probléma. A veszély. Ezeket a szegény, rohadó, bélcsócsáló ex-embereket aztán évadról évadra nerfelték le a vérbe. Egy jelenlegi epizódban a zombi lassú, agyhalott. Az első évadban a zombik futottak. Felmásztak mindenfélére. Be akartak menni az ajtón egy kilincset használva. Taktikáztak, hogy bekerítsék az áldozataikat. Kegyetlen ragadozók voltak.

A kaja, a túlélés még nem volt probléma, ha a zombikat távol tudtad tartani. Az ember embernek farkasa szál még – jórészt – hiányzott. Mindenki rémült és tétova volt. A megoldást a járványügytől várták, a céljuk az volt, hogy a járványnak vége legyen, hogy ők túléljék. Érdekes, hogy elindult pár szál, ami vihette volna ebbe az irányba a sorozatot. A legérdekesebb a Rick által látott helikopter. Elintézték azzal, hogy közlik vele a társai a tetőn, hogy hallucinálta az egészet (mikor nem is, láttuk mind, benne volt a tévében). A CDC központban a tudós (akiben örömmel fedeztem fel az Americansben megszeretett Noah Emmerichet) említi, hogy a francia csapat közel járt a gyógymódhoz, de megszakadt a kapcsolatuk.

Egyszóval érdekes módon a jelenlegi Walking Dead már igen kevés ponton hasonlít csak az eredetire. A karakterek, már aki megmaradt, vagy felnőttek vagy elborultak. A legjobb jellemfejlődést talán Daryl produkálja, aki pedig benne se volt a képregényben.