Szerintem van Isten

Emlékszem, hogy meg voltam lepődve mikor a Nagynéném egyszer azt mondta nekem, hogy szerinte van Isten. Biológia tanár és ezért évekig nem értettem, hogy gondolhatja ezt. Egyébként is súlyosan ateista családból származom, ahol egyszerűen ténykérdés volt a kaporszakállú nemléte. Egész gyerekkoromban, kamaszkoromban csak azzal szembesültem, hogy miért nincsen Isten. Olvasmányok, beszélgetések, soha nem hallottam olyat, hogy ez vagy az igazolná.

Aztán amikor elkezdtem komolyabban programozni, amikor első alkalommal létrehoztam egy eseménykezelő kódot, akkor jött el a megvilágosodás. Emlékszem, hogy este éppen zuhanyoztam és tele volt a fejem az aznapi munkával, hogy mit sikerült megvalósítani. Folyattam magamra a vizet és néztem, ahogy a cseppek szétválnak, egyesülnek, kanyarognak. Események történtek ott, interakciók, megannyi eldöntendő és egymásra választ adó kapcsolat. Leprogramozható.

Nem igaz, hogy ezt az egészet valaki nem programozta le.

Szóval ez azért évek óta feszeget engem, aztán tegnap sikerült egy még bonyolultabb viselkedésmintát létrehoznom, és most az alapján, minta szerint haladva ezt tovább lehet bonyolítani. Oké, ez csak egy egyszerű(?) gridsystem, de a minta, amit ez követ, ha papírra vetettem, akkor meglepően hasonlított a középiskolás biológia könyvekben látott sorozatokra.

Nem, nem hiszem el ettől a Szentháromságot, Jahvét vagy Allahot, de abban a mintában, ami minket körbevesz ott van Isten. Ha más nem, akkor az a minta Ő maga. Hogy elkomolytalankodjam a végén: Isten a sorozatokban lakik.