„Asztalomon fonnyadt pizza, elmúlt tíz”
Éppen fáradtan, de elégedetten üldögélek a kanapén, fülemben üvölt a 0 óra 2 perc, pedig már jó fél órával később van, kész vagyok egy újabb munkával.
Éppen fáradtan, de elégedetten üldögélek a kanapén, fülemben üvölt a 0 óra 2 perc, pedig már jó fél órával később van, kész vagyok egy újabb munkával.
Illetve dehogy vagyok kész. Most jön a macera. Tesztelni a különböző eszközökön, átadni a megrendelőnek, átteni élesbe, aztán jó fél év míg betanítom és nem fognak hetente párszor hívni valami miatt, amit elfelejtettek. De most van vége annak a résznek, amit szeretek, amikor a szerkesztőben egyre nő a sorok száma, a betűk és számok halmazából pedig színek, formák, funkciók virágzanak ki. Állati jó érzés látni, ahogy elkezd élni, működni, funkcionálni, amit készítek.
Milyen csonka ma a hold,
az éj milyen sivatag néma,
milyen egyedül vagyok én ma.
A weblap építés nem művészet, de az alkotás folyamata ugyanolyan katartikus érzés, akár vers, festmény vagy egy honlap a végeredménye. És én imádom.
Az életben vannak euforikus pillanatok, de számomra három olyan tevékenység van, ami az eksztázis élményét adja:
- az élőzene, ahogy elmos egy koncerten,
- a szex és
- a programozás, amikor megy.
Két féldeci a pokolban,
recseg a zenéd a Sokolban
Úgy szeretek dolgozni, hogy közben szól valami jó zene a fülemben, hangosan, kegyetlenül kiragadva a világból. Ha minden rendben van, ha minden működik, akkor egész különleges élmény, mert egyrészt dúdolom és dobolom a fülemben ordító zenét, miközben kergetik az agyamban egymást az ötletek. És ilyenkor, a legjobb formámban piszok gyorsan jövök rá a megoldásra, és már írom is bele a szerkesztőbe. Ilyenkor nem kell az automatikus kiegészítő funkció, mert a legidiótább syntax is kifolyik az ujjaimból. Aztán rányomok a ctrl+c-re és nézem, hogy épültek be az új sorok a régiek közé.
De amikor vége van az egésznek és a higgadási időszakban még szól a zene, és nincs kedvem kikapcsolni nagyon fáradt tudok lenni. Mint most is.
Vibrálni kezd a képernyő,
Kihullik kezedből a Szép ErnőMond meg drágám miért nem Nizza,
miért csak Hévíz…
(Az idézett dalszövegek – és a cím – a Cabaret Medrano No de piece című dalából vannak.)