Ray Donovan (1. évad)
Én nem is értem, hogy apadtak el az aktuális sorozatok – már, amiket nézünk – de az elmúlt hetekben valahogy mind elmentek karácsonyi szünetre. Haven, Walking Dead, Downton Abbey, Revenge, Homeland: sehol semmi. Az űrt kitöltendő Zsófi talált két sorozatot, amiket én jól letorrenteztem és piszok gyorsan ledaráltuk őket, az egyik volt a Ray Donovan.
Oké, másoknak az első évad már biztos „so last year„, de a jobb később, mint soha itt extrán igaz. A Ray Donovan egyáltalán nem egyenletes színvonala ellenére piszok gyorsan a kedvenceim közé ette be magát.
A sorozat első pár része és a második fele közt olyan súlyos hangsúly és stílusbeli eltolódások vannak, hogy biztosra veszem: menet közben rántották helyre a szériát. Az alapötletért Tarantino nyugodtan perelhetné a készítőket, Ray Donovan egy 20 évvel későbbi kiadása a Ponyvaregény Mr. Wolfjának. Ugyanaz a meló, ugyanaz a háttér és stílus. És az első részek ennek megfelelően is indultak. Ügyfelek és problémáik álltak a középpontban, Ray mögött (felett és alatt is) munkatársak, megannyi megoldandó ügy. A családi szálak közül a testvérek és a börtönből szabaduló apa sztorija volt az erősebb, a szűk család, a két gyerek és a feleség egész sablonosan semmilyennek indult.
És akkor, ha nem is egyik epizódról a másikra, de relatív hirtelen elkezdtek eltünedezni a szereplők, illetve eltolódtak a hangsúlyok. Eltűnt Lee Dexler (az idegesítő, headsetes főnök), akit a Houseból már ismert Peter Jacobson játszott. No nem mintha nagyon hiányozna. Ha már Ray főnökeinél tartunk: Ezra Goodman (Eliott Gould játssza, ő volt Ross és Monica apja a Jóbarátokban) is valahogy eljelentéktelenedett az epizódok során. De tűntek el komplett történetszálak is, mint például az első epizódokban állandó feszültségforrást jelentő Ashley, aki nem bírt leszállni a címszereplőről, hiába kötözték ki egy napra a fürdőszobában. De gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra ejtették el Ray lányának Bridgetnek és a fekete rapper srácnak a sztoriját is.
A Donovan fivérek
A főszereplő, ahogy már írtam, leginkább egy modernebb Mr. Wolf. Megoldóember, aki gazdag és/vagy híres hollywoodi emberek gondjait oldja meg (vagy éppen tetézi). Az én hibám, de nekem nem esett le a fedősztorijuk. Ezra és Lee Ray főnökei, de, hogy ők minek álcázzák magukat (ügyvédek, magánnyomozók?) számomra érthetetlen. Liev Shreiber remekül játszik, laza, cinikus, igazi rossz fiú (mondhatni faszagyerek, ez sokkal jobban fedi a karaktert), töprengtem egy ideig, mikor megláttam a sorozatban, hogy hol láttam az elmúlt időszakban, aztán leesett: a Bérgavallérban ő adta a zsidó rendőrt. Ezerarcú, én mondom.
Raynek elég rendezett és megszokott élete van, mondhatni rendszeres. Feleség, két gyerek, akikkel a viszonya kicsit lazább a tökéletesnél, no meg a testvérek. A Bostonból L.A.-be települt család egy edzőtermet vezet, ahol rendszeresen box versenyek is vannak. Ray tartja egyben és víz felett a testvéreit. A parkinson kóros box-edző bátyját és a szexuális zaklatástól megzakkant öccsét. Apjuk az apjuk helyett, akit nem mellesleg ő küldött 25 évre börtönbe. Érthetően aggódni kezd mikor kiderül, hogy alig 20 év után szabadult, korábban, mint várták.
A sorozat egyre inkább Ray és az apjuk, Mickey (Jon Voight) közti konfliktusra szűkül le. Az apa és a fiú igazából borzasztó egyformák, ugyanazokat védik és ugyanolyan gátlástalanok. A kapcsolatukat sokminden terheli, nehéz megemészteni, ha a fiad 25 évre lesittel, de jelenetről jelenetre képesek a színészek a szívedet maguk mellé állítani, nehéz dönteni kettejük közt. Nekem nem is sikerült.
Hasonlóan lehetetlen volt számomra, hogy Bunchy (Dash Miok) és Terry Donovan (Eddie Marsan) közt döntsek. Hiába nem főszereplők a karaktereik kidolgozottságában ez nem volt érezhető. Bunchy örlődése és önpusztítása, az ingadozása Mickey és Ray közt zseniális volt. Terry nem csak a család legegészségesebb lelkű tagját, de a szilárd pontot is remekül hozta, miközben egy egész izgalmas romantikus szálra is futotta. Megkockáztatom, hogy az ő színészi teljesítménye jobb volt, mint a két főszereplőé.
A Donovan fiúk közül egy teljesen felejthető akadt: Daryll, aki csak féltestvér. Lehetett volna sokkal jobb karakter is, de valahogy nem futotta ki a formáját. Mindegy, az arány még így is remek.
Ray Donovan
Első-felületes pillantásra úgy tűnhet, hogy Raynek a testvérei fontosabbak, feléjük nyitottabb, mint a felesége és gyerekei irányába. Annyi valóban igaz, hogy Ray sokkal inkább tűnt apa figurának Bunchy, mint a fia vagy lánya mellett. A végére, mint minden más szál ez is a helyére kerül.
Bridget és Conor tipikus burában nevelt gazdag kölkök. A szüleik mindent megadnak nekik, amit ők nélkülöztek és ezért elég durva konfliktuskat szül, amikor nevelni próbálják a kamaszokat. Köztünk szólva: elég sablonos sztori, a sorozat legkevésbé érdekes részei ezek.
Egy fokkal jobb Ray felesége, aki egész kidolgozott karakter. Mégis végig zavaró volt a bizonytalanság, hogy mit (nem) tud a férjéről, mit sejt. Számomra hihetetlen az a megoldás, hogy nem ismerte Ray munkáját: hiteltelen. Paula Malcomson Abby Donovanje nem is annyira a feleség szerepében jó, inkább, mint meny tesz sokat hozzá a sorozathoz.
A munkatársak
Avi és Lena az igazi mellékszereplők a sztoriban. Hoznak is megfelelő sablonokat, könnyebb, elnagyoltabb karaktereik jól felszabdalják, tagolják a történetet. Mégis láthatnak valami többet a készítők bennük, mert ők ketten a második évadhoz kapcsolódó kiegészítő websorozatot kaptak, meg kell majd nézni!
A Ray Donovan úgy lett igazán jó sorozat, hogy menet közben élesen váltott és ez igazán nagy bravúr. Nem hiszem, hogy vártak második évadot a készítők, mert nagyon szépen lezárták a lényegi szálakat, mondhatni, hogy kerek-egész lett. Kíváncsi vagyok a második évad melyik verziót erőlteti majd: a családi drámát vagy a problémamegoldó fenegyereket.