András-nap
A névnapom gyerekkorom óta az év egyik fénypontja volt nekem, idén is nagyon emlékezetesre sikerült.
Kiskamasz lehettem, amikor gyerekkorom legjobb névnapi ünneplését kaptam. Emlékszem a Lego-kalózokra, a csokitortára, a meglepetésre. Attól volt különlegesen jó, mert meglepetés volt…
Az idei András-napozás az eltervezettől jócskán máshogy alakult. A gyerekek folyamatos betegeskedései miatt én kimaradtam a trencséni utcai családi banzájból, 29.-én nem mentünk ki Budajenőre sem, ahol a híres gyerekkori Péter-András napok utórezgései még kitartanak.
A budajenői bulik voltak a karácsonyi szezon-nyitók. A legjobb barátaim és rokonok gyűltek össze egy helyre és Petivel és Samuval mi voltunk a főszereplők. Az egész napi eszem-iszom után mindig ott aludtunk Éváéknál és éjszaka remekül szórakoztunk. Egy ünnep oázis volt, amire egy éven át készültem mindig. Bár időről-időre eljárunk minden évben nekem már nem ugyanaz. A gyerekkorom vad ünneplése megfakult, az emberek megöregedtek, sokan megkeseredtek így inkább egy sóhajtás a hagyomány leplébe burkolva: hova tűnt a daliás ifjúság!
Mivel a Cecília és az András névnap elég közel van egymáshoz, ezért 30.-ra meghívtuk a szüleimet egy összevont ünneplésre. Zsófi nagy ebédet főzött, paradicsom levest, római tálban sült gombás húst és a diétánkhoz passzoló almás-mákos-kókuszos golyót. Nem nagyon csináltunk semmi különöset, a szüleimmel beszélgettünk, a gyerekek felváltva lógtak rajtuk, ettünk, jól éreztük magunkat. Este, elalvás előtt, arra gondoltam, hogy ideje is úgy hagyományt teremteni, ezt minden évben meg kell rendezni.
Én nagyon jól éreztem magamat, kellemes, barátságos, szeretet-teli nap volt.
Az idei névnapom ajándékokban is bővelkedett. Zsófitól egy új zseblámpát kaptam, az elromlott helyett, a kolléganőmtől egy doboz nyírfacukrot a reggeli kávézásainkhoz, az anyósoméktól könyvutalványt és a Rolling Stones Exile… albumát, egy remek szakáll (és haj)vágót, egy téli cipőt meg még csokikat, italokat dögivel. Köszi mindenkinek, kupám csordultig. 🙂