True Detective, az I. évad
A True Detective tipikusan az a sorozat, amit jobb egyben, gyorsan megnézni.
Már a Fargo esetében is tetszett az ötlet, hogy az egyes évadok egymástól teljesen különálló történetek, még színészek szintjén sincs egyezés. A True Detective és a Fargo is valahogy „mozisabb” lett ettől, ami kifejezetten jót tett mindkét sorozatnak. A True Detective például ügyesen kerülte el a zsaru/krimi zsánereket, bár a nyomozás és a bűnügy volt a cselekmény, de ez inkább csak egy összekapcsoló szál, a sorsfordító momentuma volt két mindennapi, elcseszett életnek.
A True Detective a két nyomozóról szólt, az életükről, nem a gyilkosról és a bűntényről.
Két szereplős krimi
A True Detective nem is igyekezett energiát fektetni abba, hogy sok karaktert mozgasson, kettő remek színészre építették rá a nyolc epizódot és ők remekül elvitték a hátukon a showt. Hogy mennyire nem a bűntény volt az elsődleges, mi sem példázza jobban, mint, hogy a két főszereplő közül egyik sem a gyilkos, a rossz fiú. Egyszerűen hiányzott a negatív hős. Ennek azért is örülök, mert nekem valahogy pont ők jönnek jobban be, ahogy erről már írtam is korábban, most rajonghatok egyszer a jófiúkért is.
Rust Cole és Marty Hart detektívek (Matthew McConaughey és Woody Harrelson) sztorija kihallgatásokon, visszaemlékezéseken keresztül elevenedik meg, aztán a bűnügy és az életük újra összefut a jelenben, hogy kibékítse őket. A történet nyomozós része időről-időre nagyokat döccen, és rengeteg elvarratlan szálat hagy végül. Ha kíváncsi vagy minden bakira, akkor csak rá kell keresni a redditten, remek listák vannak összeszedve. De ezt menet közben valahogy nem veszed észre csak már a finálé után, amikor várnád, hogy mindenre fény derüljön. Nem fog. Nem baj, mert a gyilkost elkapják, legalábbis úgy tűnik, de csak egy ember lakol a végén, miközben végig egy szektáról volt szó.
Cole és Hart közt rengeteg feszültség van, és ezek nem csak munkahelyiek, hanem alapvetően rohadtul más karakter mindkettő. Elvileg Cole lenne az értelmes, elnéző, Marty meg a bunkó és erőszakos, de mindkét színész remekül árnyalja a karakterét. Mindkettő hülye és szerethető.
A legjobb poén az volt, hogy a vallató kollégák végig megpróbálták kideríteni, ugyan miért vesztek ezek össze igazából. Gyanúsítgatták őket mindennel, aztán a végén a legegyszerűbb megoldás maradt: a Nő volt a probléma. Ha nyugodtan hátradőlsz és végiggondolod, hogy mi történt a True Detective első évadában, akkor igazából alig marad valami:
Két rendőr felgöngyölít egy sorozatgyilkosságot, amit egy korrupt kolléga segített eltussolni, közben az egyikük tönk szélén álló házasságát a másik sikeresen végleg hazavágja. Aztán elkapják a gyilkost és megbocsátanak egymásnak.
Szóval nem attól volt olyan fergeteges a sorozat, mert jó sztorija lett volna: nem. Csak a két színész tette naggyá. És pont ettől érdekes, hogy a második évad, ahol másik színészek jönnek majd (már a felénél tartunk az új évadnak a blog írásakor) milyen lesz.
Pár hét és kiderül.