Találkozásom a táblagéppel

Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor már jó egy éve szeretnék egy táblagépet. Nagyon ritkán jutottam ilyen eszköz közelébe és alapvetően nem éreztem a hiányát sokáig, de egy ideje két dolog miatt is vágytam rá:

• Hiányzott az eszköztáramból a tablet képernyő. Mikor honlapot készítettem mindenféle emulátorokkal pótoltam, amik nem voltak 100% hatékonyak.
• A célhardver-célszoftver koncepció egyre vonzóbbá vált számomra. Mióta nem vagyok gamer (leszámítva néha egy kis Facebookos flash játékot) nincs szükségem igazi erőműre. Egy laptoppal remekül elvagyok, videó vágáshoz, programozáshoz elég. De egyre jobban zavar, hogy a viszonylag jó vason egy robosztus, univerzális rendszer csücsü, ami felzabálja az erőforrásait olyasmikre amiket nem is használok ki. Igen, a Windowsról beszélek.

Miközben írtam a fentieket rájöttem, hogy van egy harmadik ok is. Az eszköz megismerése. Bár már korántsem vagyok olyan profi a hardver dolgokban, mint régen, és az okostelefonok paraméter adatai például teljesen kínaiak nekem, de általában a platformokon, amiket használok 90%-ban kiigazodom, meg tudom javítani, ismerem az egészet. A táblagépek ilyen szempontból is a holtsávban maradtak.

A táblagép vásárláshoz az utolsó lökést a szükség hozta. Figyelmetlenek voltunk Zsófival és Dávid lehetőséget kapott rá, hogy lelökje a laptopot. Nem esett magasról, de pechünkre pont a radiátor elzáró szelepén landolt. Kívülről semmi látványos baja nem lett, de az áramellátással kapcsolatban vannak problémák: nem érzékeli azóta az akkumulátort.

Éppen három munkám van, viszonylag szoros ütemezéssel. A dolog oroszlánrészét a laptopon végzem, de amikor elmászkálok a megrendelőimmel tárgyalni, megbeszélni a feladatokat, netán átadni a melót kell egy gép, amin mindezt lebonyolítom. Az akku nélküli laptop erre alkalmatlanná vált. Rövid tökölődés után nem egy második laptopra voksoltam, hanem egy tabletre. (Második laptop is lesz, egy Chromebook, ezév folyamán valamikor. Igen, tényleg leszámolok a Windows-zal.)

Mivel nem vagyok kütyübuzi azt a módszert alkalmaztam a tablet kiválasztásához, hogy rászűrtem egy árkategóriára a legnagyobb műszaki áruházakban, kinéztem 4-5 terméket és elolvastam róluk a kütyüportálok tesztjeit. (A legszimpatikusabbak a mobilarena.hu újságírói voltak.) A végén az ár/vélemény arány mellett az segített döntenem egy Samsung Tab S mellett, hogy a TV is Samsung és az AllShare segítségével jól kommunikálnak majd. Nekem az első okostelefonom is Samsung volt, szerettem. Bár Zsófi megjárta a telefonjával, de én jónak tartom a céget.

A táblagépért Zsófi ment el, én hétfőn munka és fürdetés után bontogattam ki, kezdtem el ismerkedni vele. Kezes jószágnak tűnt, de megizzasztott, belefutottunk egy szériahibába.

Rólam tudni kell, hogy híresen peches vagyok műszaki cuccok vásárlásakor. Volt már, hogy elhívtam valakit, hogy ő vegye le a csomagot a polcról, de az sem segített. Tisztában vagyok minden ügyfélszolgálati eljárással: mindig megszívom.

Az új tablet is már olyan androidot futtat, amin van safe mode. Gyakorlatilag ugyanaz, mint a Windowson, de nekem fogalmam sem volt az egészről. Csak annyit láttam, hogy nem akarja megjeleníteni a letöltött appokat. Bármilyen beállitási próbálkozásomnak makacsul ellenállt. Végül pár óra szenvedés és netes fórumok feltúrása után kiderítettem, hogy a hangerő gomb aktiválja bootoláskor a safe mode-ot és ezen a táblagépen ez néha beragad. Megpöccentettem, újraindítottam: azóta minden rendben.

Egyszerűen imádom. Élvezem, hogy nem kell várni rá, hogy bármit szeretnék könnyen megy. Évek óta úgy dolgozom, otthon és a melóban is, hogy gyenge eszközökből kell kicsikarnom a maximumot. Az, hogy egy programra várni kell nekem mindennapos és most, hogy megtapasztaltam milyen amikor azonnal reagál a gép a parancsodra borzasztóan fáj már a sok középszar eszköz. Ezentúl inkább gyüjtök még rá, de kifizetem a minőséget. Megéri.

Tegnap debütált a tablet, mint munkaeszköz. Remek bemutatót tartottam vele, élveztem a dolgot. De igazából itthon is tök jó. A Samsung előre telepített rá egy gyerek módot, amivel Cili remekül szórakozik. Van rajztábla, puzzle játékok, hangfelvevő, gyerek fényképező, egyszerűek, egyértelműek.

Zsófi használta eddig a legkevesebbet, én (nem) kicsit einstandoltam, de a rövid lehetőség alatt máris talált valami Mama alkalmazást, amivel ámerikából rendelt lézeres gyerek lázmérőt.

Nekem meg a kánaán. Az összes közösségi alkalmazás, de még php/html/css szerkesztő programom is van. Tobzódom.