Bár a Dimag ügyfélszolgálat nem reagált semmit (szégyen), az újságom elérhetővé vált. Az előfizetést meg fogom hosszabbítani, de nem digitálisan, mert a keretrendszer pocsék. Sajnos.
Ha az ember igazi gyomrosra vágyik, ha valódi rosszindulatot szeretne, akkor elég belemenni a családtagjaiddal egy bármilyen jogi ügyletbe. Lassan ott tartok, hogy az egész nem ér annyit, hogy elveszítsd a gyerekkorod szép részeit. #mostmármindegy
Elmentem fodrászhoz, hogy izzítsa be a nyári frizurámat. Épp ideje volt, mert lassacskán nyugodtan énekelhetem magamról, hogy egy tisztes őszes halánték… Általában nem zavar ez az egész múló idő dolog, de az őszülés kifejezetten fáj. Hát, majd megbarátkozok ezzel is.
Rámtört az édesség utáni vágy. Első támadását, a hűtő nyitogatást, ügyesen visszavertem. Aztán a kamra ajtóban felejtettem magam, ahol erősen fixiroztam a húsvéti csokik, parányok és táblás milkák légióit. Erős maradtam. Egy jellem vagyok. Még.
Tegnap ünnepelte a régi baráti társaság egyikünk 40. szülinapját. Ma azt a tanulságot vontam le, hogy az öregedés legfőbb jele, hogy harmadannyi ivással háromszor másnaposabb vagyok, mint 10-15 éve.
Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.