
Rámtört az édesség utáni vágy. Első támadását, a hűtő nyitogatást, ügyesen visszavertem. Aztán a kamra ajtóban felejtettem magam, ahol erősen fixiroztam a húsvéti csokik, parányok és táblás milkák légióit. Erős maradtam. Egy jellem vagyok. Még.
Tegnap ünnepelte a régi baráti társaság egyikünk 40. szülinapját. Ma azt a tanulságot vontam le, hogy az öregedés legfőbb jele, hogy harmadannyi ivással háromszor másnaposabb vagyok, mint 10-15 éve.

Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.
A lányom szolfézs-énekkar bemutatója van a Városmajori gimiben. Végjöttünk idefelé a Maros utcán. A Szomszéd után ez a környék már sosem lesz ugyanaz nekem.
Előszedtem a szekrényből a rövidnadrágot. A zsebében orrspray volt és vagy 20 zsepi. Már értem miért pakoltam el tavaly.
Nagy meglepetés volt Pozsonyban, hogy lehet cigizni a kocsmában. A gyerekeink ilyennel még nem találkoztak, egyáltalán nem bírták. Megértem őket, az a durva, savanyú dohányszag engem is megütött, pedig ebben nőttem fel. Nem hiányzik.
Nincs szebb öröm, mint amikor azt hiszed, hogy 320 forint van a zsebedben és ebből kell megoldani az ebédet, aztán a „remény hal meg utoljára” mottóval belenézel a pénztárca másik rekeszébe és láss csodát: egy ezer forintos sunyul ott.
A fiamat hétköznap úgy kell felrázni reggel, hogy ne késsünk el. Ellenben szombaton és vasárnap már hajnali fél hatkor átcaplat hozzánk, hogy Ő tévézne meg Legozna. Meg kéne fordítani a programját.
Tompán fáj a fejem. Nem meglepő. Az ebéd előtt Apám hívott meg egy Becherovkára, aztán ittam egy sört. Ebéd után az apósom hívott meg egy Blue label Johnnie Walkerre. Rá pár órával a másik apósom hívott meg 2 pálinkára és egy sörre. Hogy nem rúgtam be annak köszönhető, hogy ezt kb. 6 óra leforgása alatt…
Pénteken, mint derült égből a villámcsapás jött a hír, hogy vége a home office időszaknak, minden akadály elhárult az irodában: hétfőn reggeltől újra ott dolgozunk. Pár héttel ezelőtt ez a hír teljesen felvillanyozott volna. Akkortájt gyakorlatilag majd minden nap be kellett rohannom, javítani valamit, hálózatot építeni, számítógépet élővé varázsolni. Ritka mód utáltam. De az elmúlt…