Fürdetjük Dávidot, közben Cili a nappaliban fel-alá rohangál és folyamatosan karattyol. – Testes lányok, testes lányok… Kérdezem Zsófit, hogy ő is úgy hallja-e, mint én. Végül megfejtettük: Tesz-vesz város! Tesz-vesz város!
Cili: Nézd Apa, mijez a kenguju fején? Én: Az nem a feje, az a farka. Cili: De! Az a feje. Ez a fajka. – mutat a kenguru lábára Én: A kenguru anatómiáról még van mit tanulnod. Cili: Igen. Akkor mossuk je gyojsan.
Cili lenget egy papírdarabot Dávid előtt, aki persze rástartol. Cili elrántja előle. – Nem Dájid, nem szabad megfogni! Ez apujé! – Csak Te foghatod meg, vagy hogy van ez?! – Igen, csak én. Mejt én sokat teszek a tisztább föjdéjt.
Cili orrát tisztogatom. Cili: – Nagy cicakaki jan benne? Én: – Igen, elég nagy. Cili: (mutogat az orrára) Ott jan. Ott mászik benne. Én: – Ez nem mászik Cilike, mert nem élőlény, hanem csak egy ilyen ragacsos izé… Cili: – (tovább mutogat) Itt jan, itt jagadozik!