Cili

Nincs borítókép

Munka után elindultam Cili bölcsije felé, ahol nyílt gyereknap volt. Vidáman igazgattam a hátizsákomat, mert a jövő hetem végig szabad, az elejét Pesten töltjük négyesben, aztán a szüleimmel megyünk az Őrségbe. Száradó pocsolyák közt baktattam a Daróczi utcában, hatalmas fehér felhők vetettek néha hideg árnyékot, de perzselt a nap: megérkezett a nem is olyan korai […]
Nincs borítókép

Az unokatesóm blogjait mindig olvasom, pedig borzasztóan nem tudok egyetérteni a benne foglaltakkal. Talán úgy vagyok vele, mint Bandi a tévével, mikor együtt laktunk gyakran azért nézte, hogy bosszankodhasson. Sárival az LPJ időkben együtt blogoltunk, aztán ott is akkora különbségek voltak, hogy gyakorlatilag kirúgtam. Azóta időről időre elindít egy-egy blogmotoros felületet, amit hosszabb-rövidebb ideig vezet. Mindig […]

Hát újra itt vagyok, eltelt megint egy év és a már tradicionális szülinapi blogomat írom. Az elmúlt években általában arról jelentettem, hogy boldog vagyok és szerencsés. Ez idén sem változott, az életem alapjai rendben vannak, Zsófi és a két gyerkőc egy biztost hátországot adnak.
Nincs borítókép

– Dájid!!! – hangzik mérgesen. Hátrafordulok, Dávid a földön ülve keservesen sír, Cili előtte áll egy plüss nyúllal a kezében. – Mi történt? – kérdezem. Cili néz rám némán, Dávid sír. – Mi történt? – kérdezem meg még kétszer. Cili csak néz rám, majd megszólal: – Hát, az töjtént, hogy a nyúl fejbevágta a Dájidot. […]

Vannak esetek, amikor egy blogot újra kell írni. Holnap* lesz két éves a fiam és elővettem ezt az egy évvel ezelőtti bejegyzésemet, hogy elolvassam milyen is volt, amikor megszületett. Elégedetlen vagyok a tavalyi irományommal, nem sikerült átadnom benne annak a délutánnak minden izgalmát. Szóval most újra kezdem, de igyekszem teljes sorokat átmenteni, amik jól sikerültek […]
Nincs borítókép

Úgy döntöttünk, hogy bevisszük a János kórház ügyeletre. A gyerkőc elaludt a kezemben, beburkolva a vastag pokrócokba és nem tűnt kimondottan betegnek, mindkettőnkben felmerült, hogy forduljunk meg és menjünk haza vele. De ha már ott voltunk, akkor megmutatjuk egy orvosnak, győzött a józan ész.