Stranger Things, 1. évad

A Stranger Things számomra az év sorozata, bármilyen banálisan is hat ez így leírva. Főleg, hogy július közepe óta valószínűleg én vagyok a kis milliomodik ember aki ezt mondja vagy írja.

Minek futtatni az aranyat? Nem fogok itt kiveséző kritikát írni, megtették már előttem – és helyettem – számosan, valószínűleg sokkal jobban is, mint ahogy én tenném. Viszont szeretnék pár szót bekopácsolni a digitális éterbe a saját érzéseimről, amit ez a sorozat kiváltott.

Ritka az olyan sorozat, és ez igaz a könyvekre is, ami az első pillanattól kezdve a tied. Leköt, azonosulsz vele, a része leszel. A Stranger Things ezt a varázslatot tudta nagyon. Nem tudom, hogy az én generációmnál fiatalabbakat mivel fogta meg, de minket a gyerekkorunkkal. Azzal kezdünk, hogy a nyolcvanas években a gyerekek AD&D partit játszanak. Azok a gyerekek ott: én vagyok, mi vagyunk a barátaimmal és az unokatestvéreimmel. Nem ők ülnek ott a bugyuta kockáik, a mesélőt eltakaró paraván mögött, hanem mi. Mi.

Mert aki ezt írta, rendezte az szintén ült így valamikor egy asztal körül, az biztos. És olvasta ugyanazokat a könyveket, a Stephen King összestől a legvacakabb ponyva sci-fikig, amit mi is. Látta a filmjeinket, átélte a gyerekkorunk álmait.

A Stranger Things írói Tarantino igazi tanítványai. Amit Tarantino művel a zsánerfilmjeivel, az aprólékos háttér, a rengeteg popkult utalás, ugyanez érhető tetten a Stranger Thingsben is. A könyvek, az élmények, a filmek mind-mind megjelennek a sorozatban, néha elképesztően direkt módon. És mégsem lesz egy rakás epigon jelenet egymásra dobálva, hanem tarantinói nagyszerűségben átlényegül mindez egy elképesztően tömény hangulat és nosztalgia bombává.

Amitől még mindig lehetne egy vacak mozi, de szerencsére találtak egy csapat egészen kiváló színészt, akik a hiányzó darabokat kiegészítették és megkoronázták vele a sikert.

[su_box title=”Reklám (x)” box_color=”#E3E3E3″ title_color=”#282828″ radius=”0″] [/su_box]

Lesz második évada. Ennek egyrészt nagyon örülök, másrészt borzasztóan félek is tőle. Ez így alapvetően egy kerek kis sztori volt, aminek lehet folytatása persze, de kérdés, hogy kell-e. Ez majd egy év múlva kiderül, addig gyanús, hogy újranézem egyszer, lassabban és kivesézek minden filmes és könyves utalást.