Szavazz! (Kvóta népszavazás)

Egészen elszomorító, hogy vannak politikai erők, akik arra biztatnak, hogy a választópolgár ne éljen a szavazati jogával. A kvóta népszavazás alapvetően veszélyes játék, de ezt passzivitással megfejelni egészen elképzelhetetlen.
Szerintem.

Lépjünk túl azon, hogy egyáltalán miről szavazhatunk és, hogy lehetett idáig eljutni. De ne lépjünk túl azon, hogy az elmúlt napokban megerősödtek nálunk is az EU szkeptikus beszólások, egészen magas körökből.

Egyértelmű, hogy Orbánék se akarják elhagyni az EU-t, hiszen a pénzük, a lenyúlható vagyonok onnét érkeznek. Az, hogy rájátszanak egy réteg EU szkepticizmusára tisztán cinikus politika, semmi más. Egyébként nevetséges, hogy a Brexit után még van politikus, aki ezt jó stratégiának érzi. Okos fiúk ezek, na.



De az ellenzéket végképp nem értem.

Az elmúlt évek tüntetésein volt egy olyan állandó jelkép, amit ügytől függetlenül rengetegen hoztak magukkal, az EU kék-csillagos zászlója. Emlékszem, hogy az első alkalmakon mennyire meg is nyugtatott engem, hogy az EU ennyire stabilan beépült a gondolatainkba, az életünkbe.

És azt gondolom, hogy a jelenlegi rendszerrel kritikus gondolkodású emberek többségénél ez igaz is. Jó eséllyel mindegy a pártokhoz való kötődésük, hogy egyáltalán létezik-e ilyen, az ő esetükben Európa nem pártpolitikai kérdés.

A nép, a hősök és a paprikajancsik esete

A jelenlegi ellenzéki pártoknak arra lenne szükségük, hogy minél több embert tudjanak egy ügy mentén maguk mellé állítani. Orbánék feldobtak egy olyan labdát, amit nem túl nagy erőfeszítéssel könnyen le lehetne csapni, ismerve a szavazók gondolkodását.

De ehhez keményen bele kéne állni a sztoriba.

Ha egy párt azt üzeni a választóknak, a szimpatizánsoknak, hogy ne menjenek el szavazni, mert a távolmaradás is szavazást jelent az nagyon el van tévedve. És kifejezetten káros tevékenységet folytat. Ekkora esélyt kihagyni, a választások előtt két évvel: érthetetlen.

Már, ha nyerni akarnak.

A címlap fotót 2015-ben készítettem valamelyik tüntetésen. Úgy ide illet.

A MÁV szégyene

Az elmúlt két hétben három alkalommal sikerült vonatra ülnöm, egyszer Balatonra utaztam (csak oda) és volt most a pécsi retúr út. Egész megrendítő a vonatok állapota.

A balatoni utazás során a körülmények elsőre fel sem tűntek, hiszen igazából alig változtak gyerekkoromhoz képest. A sebesnek titulált vonat, most tényleg gyors volt, viszont a textilre cserélt zöldes szürke műbőr üléseken kívül csak egy dolog változott: kisebb lett a szemetes. Visszatekintve nem is bánom a kevés változást, hiszen ha melegben is, de elviselhető körülmények között utazhattunk: le tudtuk húzni az ablakot.

Pécsre viszont IC pótjegyes utam volt. Az IC valaha egy nagyon modern dolog volt, amikor elindult Pécs és Budapest viszonylatban csak az induló állomások “elővárosában” állt meg (Szentlőrinc és Kelenföld). Gyors volt, új volt és volt étkezőkocsi is.

Aztán elkezdtek leadni a dologból. Egy csomó helyen megáll, étkezőkocsi már régen nincsen és igazából úgy viselkedik, mint a korábbi gyorsvonatok. Csak drágább. És nyáron kibírhatatlan hőség van bent, mert én még nem utaztam olyan IC-n, ahol működött volna a légkondi. (Ahogy a matricák írják: légjavító berendezés.)

Légkondi: a MÁV szégyene

Pécsre menet Kelenföld után elkezdett ömleni a víz a plafonon levő légkondicionálóból egyenesen egy nő hátára. Nagyot kiáltva ugrott fel. A víz percekig folyt, aztán abbahagyta és a hűtés sem üzemelt onnantól. Az igazi tragédia, hogy a légkondi miatt nem lehet kinyitni az ablakokat sem. Megsültünk, mire Pécsre értünk.

Hazafelé úton korán értem a vonathoz, leültem a helyemre és kellemes idő volt. Halkan jött a hűs levegő a lábamnál, egészen megnyugodtam.  Aztán ahogy elkezdett megtelni a kocsi egyre kevésbé bírta a szerkezet temperálni a levegőt, hamarosan irtó meleg lett.

Megkérdeztük a kalauzt, hogy nem tudna-e tenni valamit, de közölte, hogy sajnos nem tudják erősebbre állítani a szerkezetet, ez ennyit tud.

Ha ez ennyit tud, akkor az azt jelenti, hogy nem tud semmit igazából. Embertelen, ahogy órákig a saját izzadságodba fürödve kell ülnöd, extra pénzért a vonaton. Ez a MÁV szégyene.

Új ügy: vasárnapi nyitva tartás. Na ennek sem örülünk!?

A vasárnapi zárva tartás számomra egy nagyon értelmetlen, nagyon fájdalmas és éktelenül dühítő intézkedés volt. Nem egy alkalommal küldtem el Semjént és generációkra visszamenőleg a felmenőit a sunyiba, amikor a hét utolsó napján valami hiányzott a kamrából. De eszembe jutott ez megannyi szombati bevásárláskor is, szóval számomra egyértelműen jó dolog, hogy eltörölték a rendeletet.

Viszont mintha nem mindenki lenne annyira lelkes most, mint mikor háborogni lehetett miatta. Én az elmúlt egy évben egy embertől hallottam következetesen, hogy szerinte ez egy jó dolog: G. kollégámtól, aki bolti eladó.
Le lehetne tudni ezzel a dolgot, bolti eladó, jó hogy tetszett neki a szabadnap, de ennél árnyaltabb a kép. G. azzal visz minden munkatársat a sírba, hogy időről időre bedobja kedvenc bon motját:

a kereskedelemben nincs szünnap!

G. munkamániás és az a típusú ember, aki a saját érdekeit következetesen a Cég érdekeinek rendeli alá. Meg is becsülik érte a főnökök, mindegyik, a munkatársak véleménye ennél már árnyaltabb azért.

Jövő hét csütörtökig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan cégcsoportnál dolgozom, ahol két kereskedelmi egység is üzemel, négy érintett alkalmazottal. Bár ezek a boltok sosem voltak nyitva vasárnap, de én azt képzeltem, hogy nekik még fájdalmasabb a boltzár, hiszen ők pont vasárnap tudnának csak vásárolni. Hogy mi az igazság? Inkább megkérdeztem őket.

Én soha nem politizáltam a munkahelyemen az elmúlt nyolc évben, ha ilyesmi beszélgetésbe keveredtem persze nem rejtettem véka alá a véleményemet, de külön tudom kezelni a két dolgot. Így aztán kicsit fura érzéssel kezdtem el faggatózni a három delikvensemnél, hiszen erre a témára súlyosan rátelepedett a politika és ez a válaszokból szépen le is szűrhető.

Háromból három esetben azt a választ kaptam, hogy szerintük a boltzár egy nagyon jó intézkedés volt, amit sajnálnak, hogy megszűnt. Még ha őket közvetlenül nem is érinti. Az átpolitizált nézőpontra viszont gyönyörű volt az első reakció, ahol a (idézet következik) “cigány Orbán statáriális intézkedése” már ideje volt, hogy megbukjon. Aztán amikor a mellette ülő kollégája felhívta a figyelmét, hogy jó, de ez a politikai álláspontja én meg a véleményét kérdeztem, akkor ő is azt mondta, hogy kár érte. De az Orbán megérdemelte.

Nagyon szétszórt beszélgetések voltak és számomra az derült ki belőle, hogy az emberekben az egyes intézkedések, a rendszer egymástól önálló és független elemei már nem különülnek el, hanem egyetlen hatalmas és ellenséges masszává állnak össze.

  • Egységesen azt gondolták, hogy a vasárnapi boltzár alapötlete a családok érdekében, a közös szabadidő érdekében volt bevezetve.
  • Egységesen azt gondolták, hogy a pénzügyi háttéremberek, multinacionális vállalatok lobbija (egyszerre jobb és baloldalról) vezetett a bukáshoz.
  • Mindannyian rossznak tartják a vasárnap Plázában eltöltött időt.
  • Ketten kilyukadtak oda a beszélgetés során, hogy bár őket személyesen nem érintette, hogy nem tudnak élelmiszert vásárolni bárhol, de azért az élelmiszer boltok legyenek nyitva! (Egy helyről itt megtörtént az alap élelmiszerek felsorolása is, ami kedves hungarikumnak tekinthető: sör, tömény, só és kenyér.)
  • Mindhárman úgy gondolják, hogy az emberek könnyen alkalmazkodtak az új rendhez, ami a legtöbbjüknek fiatalabb korából már ismerős volt és most nagyobb szívás lesz visszaállni, mint amennyit az egész megért.
  • Végezetül mindhárman úgy vélik, hogy a bolti eladók csak szívnak majd a nyitva tartással, mert ugyanúgy nem kapják meg a plusz pénzüket, mint korábban (max. papíron), de valószínűleg a hétköznapi hosszabb nyitvatartási idők se fognak érdemben csökkenni.

Nem tudom, hogy hány bolti eladó van az országban, de ők mind szavazópolgárok. Ezeknek az embereknek a nagy része valószínűleg nem tapsikolt örömében tegnap, ahogy az én kollégáim sem. Bár személy szerint én örülök a fejleményeknek, de azért kíváncsi lennék egy reprezentatív kutatásra, hogy igazából mit gondolnak az emberek erről az egészről. Őszintén sajnálom, hogy nem lett belőle népszavazás.

Az lett volna a legjobb, ha a bevezetéskor tartanak róla valami igazi konzultációt, minden érintett bevonásával. Akár népszavazást.
Csak azért, mert az újságok tudósításai alapján az áruházláncok nem tűnnek felszabadultnak a hírtől, a fentiek alapján az eladók sem tudnak őszintén lelkesedni. A vásárlókról meg semmi hír. Most akkor örülünk neki vagy fanyalgunk, igazítsatok el! :)

Milyen Magyarország?

Azt írta a Sógornőm ma Londonból, hogy Magyarország a végtelen tagadás országa. Tagadjuk a hibáinkat, mi magyarok. Ezen azóta gondolkozom, hogy elolvastam, aztán újra és újra. És szerintem rohadtul nincs igaza.

Én úgy látom, hogy a magyarok inkább végtelenül türelmes, de gyorsan és drasztikusan cselekvő nép. Hosszú és lassú folyamat míg valamit megtanulunk, magunkénak érezzük. Kicsit elutasítóak vagyunk elsőre minden újdonsággal. (Egyik kedvenc példám a Combino. Össznépi utálat kísérte 10 éve a bevezetését, ma meg minden budapesti életének a része és nagy hőzöngés lenne, ha elvennék.) Szóval minden gyanús. Aztán lassan megszokjuk, megismerjük.
Van egy csomó hibája a magyar társadalomnak az biztos. Nem túlzottan befogadó vagy toleráns. Bár ez is sokat javult az elmúlt években és szerintem a következő generáció már nem lesz rosszabb, mint egy bármelyik kelet európai társadalom. Jah, hogy mi Nyugat akarunk lenni?!

Sosem leszünk. Sosem.
És ez nem baj.

Nyugat Európa egy helyen működik, Nyugat Európában. Ott sem vegytiszta, van Német, Francia, Benelux, Angol és még sok kisebb verzió is belőle. Ők sem egyformák, elég a Brexit körüli mizériára gondolni. És nem baj, hogy nem leszünk Nyugat soha, mert mi soha nem voltunk az. A kultúránk egyszerűen nem nyugati. Olyan West Balkan, ugye ami itt van. Ez adja a savát-borsát neki.

Persze, aki ebben nem szeret, nem tud, élni az választhat mást, mint tette a Sógornőm is. Szíve-joga és én őt teljesen megértem a döntéséért. Emellett én sosem tudnám ezt meglépni, soha.

Ráhúzni Orbánékat, a NER-t ámblokk Magyarországra, a magyar emberekre viszont – főleg – Londonból különösen… pikáns.

Vagyunk itt elég sokan, akik nem értünk egyet a dolgokkal. És nap, mint nap szívósan küzdünk, hogy máshogy legyen. Lehet, hogy egyik nap csak egy blogra futja, vagy egy mérges beszélgetésre a barátainkkal. Másik nap meg tüntetésre az esőben. De valamit csinálunk. Itthon, mert itt is kell valakinek maradni és megpróbálni küzdeni. Akár csak annyival, hogy elhatározod értelmesen nevelsz fel értelmes generációt, akik talán jobban döntenek majd.

De tenni ezért az országért csak itt lehet, Magyarországon. Máshol nem.

Beindult a Nemzeti Kasza

Hány éve volt a Vörösiszap-katasztrófa? Na azóta mondom, hogy életveszélyes, amit hagyunk a Fidesznek: az államosítást. Két éve ezt egy egész felháborodott blogbejegyzésben fejtettem ki, még a Creative Slaven.

Leng a Nemzeti Kasza

Az elmúlt napokban úgy érzem, hogy a jóslataim, a megérzéseim egyre több ponton realizálódnak. És mintha az emberek elkezdték volna felfogni, hogy mi történik. Sajnos nem elegen még és nagyon későn. Már túl sokakat fejezett le a lengő kasza. Többek közt a demokratikus Magyarország reményét is.

Na, vajon még meddig figyeljük szó nélkül?

A kultúrát (is) vedd meg!

A tegnapi Paizs Miklós-féle tragédia elsődleges oka azt hiszem a kultúra fogyasztó társadalom jó részének, a nagy részének, a szellemi termékekért fizetés iránti teljesen lelkiismeretlen hozzáállásából fakad.

Az előzmények megismeréséhez kattints ide.

Szép kövér mondat lett. Mielőtt újra nekiugranál: arról beszélek, hogy teszünk fizetni a zenéért meg programokért és jórészt a filmekért is. És, hogy ez rövid távon is katasztrofális körülményeket fog teremteni, hosszabb távon meg teljesen fenntarthatatlan.

Elvárjuk, hogy megfelelő intellektuális ingereket kapjunk, de ha lehet akkor inkább ingyen. Mert a kultúra, és most nyugodtan vonatkoztassunk el Paizs Miklóstól és művészetétől és lépjünk ki egy szélesebb porondra, annyit ér amennyit hajlandóak vagyunk fizetni érte. De, ha meg nincs, akkor semmivel nem vagyunk többek, mint a Neander-völgyiek, sőt sokkal inkább az unokatesók, a csimpánzok a megfelelő hasonlat.

A letölthető zenék, könyvek, filmek egy olyan helyzetbe hoztak minket fogyasztókat, ami állandó önkonfliktust gerjeszt. Hiszen, ha hirtelen megkérdeznék tőled, hogy szerinted lopni bűn-e, akkor jó eséllyel azt mondanád, hogy: Naná. Szemét tolvajok! Ha esetleg gyorsan jönne a következő kérdés, hogy loptál-e, akkor valószínűleg kora iskolás évek pörögnek, eltulajdonított Sport szelet vagy ilyesmi. De nagyrészt azt mondanánk, hogy én aztán nem! És itt az emberek nagy része persze hazudna. Mert ugyan tegye már fel a kezét, akinek minden zenéje jogtiszta az mp3 lejátszóban. Vagy nem volt VHS-re felvett tévéfilmje. Meg warezolt Windows. Meg encoreról leszedett diszkográfiák. Az esti sorozat epizódokról nem is beszélve.

Persze, ha tőlünk lopnak, akkor ki vagyunk akadva.

Lopok én is, nem vagyok kivétel, de legalább azzal áltatom magam, hogy nem csapom be önmagamat a témában. A kedvenc zenéimet például hosszú évek óta már megvásárolom. Ha nem is éppen CD verzióban, de valamelyik online zeneboltban, mint a dalok.hu, például, vagy helyből a Google Play Music-on. A Paizs-féle Nagy én című albumot, ami a fenti cikkben is szerepel azt hiszem még a dalok.hu oldalán vettem meg, a flac fájlok a Driveon csücsülnek és tegnap is, meg ma is míg ezt írom azt hallgatom. Szóval Miki, legalább Tőled nem loptam.

Szóval, olyan vagyok, mint a Ponyvaregényben Samuel L. Jackson karaktere: igyekszem.

Nem akarok nagyon prédikálós lenni, de azt javasolnám, hogy igyekezz Te is. Ha már ketten igyekszünk lehet ez még jobb is.

A szülők kapják össze magukat! (Gondolatok a pedagógus tüntetés margójára)

A mai pedagógus tüntetésre nem magamért mentem ki, még csak nem is elsősorban a pedagógusokért, hanem, mert Apa vagyok. Igen, most nagy a-val.

Lassan ugyanis a körmünkre ég a probléma, az iskoláztatásé. Az ovi után ez a következő lépcső ugye, és ez szinte a legfontosabb, amiben jól kell döntenünk az elején a gyerekeink helyett. Ha mi most jól döntünk, akkor hamar megtanul ő jól dönteni és onnantól ez az egész rajta áll. Persze, hogy megtanuljon dönteni, ahhoz az kell, hogy olyanok tanítsák, akik dönthetnek. Ezért hiába esett, és tudtam, hogy be fog ázni a cipőm, mert nem csak a pedagógusok nincsenek megfizetve ebben az országban ugye, de elindultam nyugdíjas pedagógus Anyám és az ex-pedagógus legjobb cimborám oldalán, hogy én mint civil apuka támogassam az övéiket.

És el vagyok keseredve, szégyellem magam az Apukák nevében. Mert a pedagógusok, a közszféra kiállt ma magáért rendesen. Akkora tömeget vittek az utcára, amekkorát csak bírtak, de mi szülők, botrányosan kevesen voltunk. A színpadon elhangzott mindenkitől, hogy kiállnak egymásért. Hogy itt vannak. Hogy mi a baj. A fekete ruhás nővér elmondta azt is, hogy mi állunk mögöttük. De állunk-e elegen és eleget?

Amit ma láttam a Kossuth-téren az egy nagyszerű volt. Minden tiszteletem a pedagógusoké és az őket támogató szervezeteké, ha csak rajtuk múlik, akkor ezeknek a nagyszerű embereknek bizalommal helyezem a kezébe a gyerekeim nevelését.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10153961637234559&set=a.10150214075374559.343667.847689558&type=3&theater

De Ti, otthon a gyerekszobában gubbasztó senkiházi gyáva alakok! Ti, kapjátok össze magatokat azonnal és segítsétek ezeket az embereket, mert szükségük van ránk. És nélkülünk, szülők nélkül, ez nem megy.

Én, Kasszandra

Két év múlva ilyenkor választási hajrá lesz. Számomra a belpolitika mostanra egy érthetetlen objektum lett, egy fekete lyuk. Szóval amit írok azt inkább az érdekesség kedvéért teszem, két év múlva lesz min röhögni.

  • a választások időpontja március vége max. április eleje
  • LMP egyedül de bukó
  • MSZP egyedül és bukó, nincs baloldali összefogás
  • Jobbik – Fidesz párharc, szerintem Jobbik lesz a nagy befutó
  • Lesz egy harmadik, új, konzervatív törpepárt
  • Nem lesz kampányzáró vita a tévében

“oldják meg és kész” – Taxis blokád Budapesten

A mai taxis tüntetésekről ebéd előtt értesültem, a kisboltban sorban állva a telefonomon pörgettem a híreket. Elsőre nem is értettem az egészet, annyira abszurd volt a kiáltványuk. Aztán szépen kezdtem elhinni, amit a kijelzőn láttam.

Igazából valahol nagyon-nagyon szomorú ez az egész, én tényleg sajnálom a taxisokat.

Egyrészt tényleg ki van velük tolva. Pár éve, hogy kiharcolták maguknak a tuti-frankót, törvényileg kiemelték őket a versenyszférából. Egységes tarifa, egységes követelmények, ha ezek mellett még néha trükközni is tudtak, okosba’, akkor az extra profit volt. Egy szereplőnek nem volt ez jó: az utasnak. Dehát csak a nagyon egyszerű lelkek gondolhatják azt a mai világban, hogy a versenyt tényleg ki lehet küszöbölni. Jött, belerondított a mutyis posványba és most fel vannak háborodva. Há’ nézd már, ezek az Uberesek lenyúlják az embereinket, akiket törvényileg szabályozva lehúzhatunk. És az egész a szürke-zónában mozog és most jól ki van tolva velük.

De azért azt látni kell, hogyha pár éve nem iktatják ki a versenyt, akkor most az Uber nem tudna tarolni.

Másrészt meg ezek a taxisok annyira bánatos barikaként viselkednek. Annyira süt az egészből a kisember egyszerűsége: oldják meg és kész! Őket bántják a gonoszok és most segítségért bégetnek. Az fel sem tűnik nekik, hogy akik melléjük állhatnának pont azoknak nincs érdekében ez az egész. De ha még meg is szánná őket a társadalom másik fele, akkor is ki szeret nyilvánosan tapír-bunkók gyámolítójaként tetszelegni? A 444 nem volt rest összeszedni néhány aranyköpést tőlük, az egyik kedvencem ez:

Azt vàlasztasz amit akarsz!!! Ha majd rövidesen megint taxiba kènyszerülsz, neadj isten sietnèl valahova, de csak pàr perces dolgod van, mert màr rohanni kell tovàbb a beteg anyàdèrt hogy korhàzba szàllitsd, mèg mindig azzal a taxival ès udvarias de szabàlyszegö taxisàval, amit a Te ès Anyàd èrdekèben tesz, mindenkèpp emlitsd meg a kolègàmnak hogy az Te vagy aki pocskondiàz bennünket ha vèletlenül nincs RÀNK, TAXISOKRA szükséged!!! Minden bizonnyal Te is ès Anyàd is korhàzba kerül, mert egy rendes taxis teljes szolgàltatàst nyujt az olyan kedves utasoknak mint Te!!! Nem vagyok hivö, de ezèrt biztos isten segitsègèt kèrem, hogy èn legyek akihez abban a helyzetben beülj!!! Megfogjuk szemèlyesen beszèlni az elözö pàr mondatodat!!! Kèrlek hozz magaddal felnöttpelenkàt ès hànyozacskot!!! Pelenka a sajàt mèreted legyen mert nagy-nagy szüksèged lesz rà!!! Csak legyèl akkor is ilyen közèkeny menöjenö, hogy tudjam TE vagy az!!!!

Hát van itt még kérdés?

Ott állnak kint az autóikkal az úton, egy csomó sárga dinó, akik álmélkodva figyelik a krátert és még mindig nem érzik, hogy rácsesztek, de nagyon durván.

Családi program központilag

Tisztában vagyok vele, hogy nekem a szar is büdös, de csalódott vagyok az október 23.-ra hirdetett családi programok tekintetében.

Már napok óta készülök, hogy kinézem a holnapi nap programjai közül melyik az, amire elmehetnénk a gyerekekkel. Azért jutott eszembe, mert egyik este fél füllel hallottam, ahogy a híradóban nyomták, hogy idén a Kormány a gyerekes családokra is gondolt a nemzeti ünnep alkalmából.

Ebből azt reméltem lesz valami dzsembori a Parlamentnél, esetleg játszóház, ilyesmi.

Screenshot_2015-10-22-22-57-01