Legutóbbi bejegyzések

Beszéljünk arról, hogy miért csak Csehországban ilyen jó a sör. Két napja vagyunk itt, előtte 21 éve jártunk erre. Akkor szerettem meg a sörözést. Korábban ez csak egy értelmezhetetlen ital volt számomra. Az elmúlt évben kezdett újra azzá válni, de itt és most, cseh földön újra az a pazar bűn, mint korábban. Ha iszok egy […]

Az elmúlt hét újra megmutatta, hogyan zuhanunk bele az entrópiába: politikai bulvár, pedofilvádak, parlamenti felbaszódások. A Szőlő utcai botrány körüli zajból engem nem a "sztárpletykák" érdekelnek, hanem az, amit mindez a társadalom állapotáról árul el.

Valójában az egész előző öt része a Leletár ’25 sorozatnak ezt a bejegyzést készítette elő. Mi lesz akkor velünk, ha Orbán Viktor vagy Magyar Péter nyer? A helyzetet egyébként nagyon jól mutatja, hogy Orbán és Magyar van kiemelve, és nem a pártjaik: nem a Fidesz és a Tisza. A jövő évi választás kiszavazóshow lesz, nem parlamenti választás – már ha mindkét jelölt eljut a szavazásig.

Négy részen át próbáltam összegezni, hogy hol tartunk - szerintem - mi, magyarok. Fontosnak éreztem bő lére ereszteni, mert a záró blokkot, ami valójában a tét és a legérdekesebb téma, nem lehet anélkül tárgyalni, hogy ne néznénk objektíven az ország és a társadalom jelenlegi állapotára. A tét az, hogy jövőre meg lehet-e verni választásokon Orbán Viktor sleppjét. A logika szerint eljutottunk az utolsó ki nem próbált módszerig és annak sikerülnie kell. Kéne. De amiből ki tudunk indulni az a jelenlegi és múltbéli tudásunk, ami nem biztos, hogy érvényes lesz jövő áprilisban is.

A régi vidék–város ellentét mára nemcsak kulturális vagy gazdasági törésvonal, hanem egyfajta egymás iránti vakság is. Mintha két külön ország lakói lennénk, akik ugyanazon a térképen élnek, de nem hallják meg egymást. Ebben a részben erről írok – és arról, mit jelent ma „lemennünk vidékre”.

Tizenegy éve még csak arról írtam, hogy hiába dolgozunk, nem jutunk egyről a kettőre. Mostanra viszont már nem is az a kérdés, mire futja – hanem hogy mi maradt abból, amit egyáltalán megvehetnénk. Ez a bejegyzés egy személyes leltár arról, hogyan tűnt el mögülünk a szolgáltató állam – észrevétlenül, de visszafordíthatatlanul.

Milyen állapotban van a magyar társadalom 2025 nyarán? Milyen mintázatok ismétlődnek újra és újra a politikában, és miért tűnik úgy, mintha mindig a kisebbik rossz lenne az egyetlen opció? Ebben a blogposzt-sorozatban megpróbálok végignézni mindent: társadalmi mozgásokat, értelmiségi viselkedésmintákat, politikai kényszereket és történelmi reflexeket.

A múlt év végén elfogott egy ragadós mélabú. Úgy éreztem, hogy itt Pannónia földjén már megbaszta a fekete fene az egészet. A Tisza persze reménytkelt: Orbánéknak egyszer vége lehet, de azt az országot ők sem kívánják - vagy nem hangoztatják, amit én szeretek. Szeretnék.

Az én liberalizmusom sokkal szikárabb volt annál mindig, mint hogy a bármilyen irányú kilengéseket támogassam. Nem szeretem a tolakodó, a ripacs üzeneteket, sőt ezektől kifejezetten és zsigerileg ódzkodom. Az én liberalizmusomba nem fért sosem bele a túltolt feminizmus, ahol pozitívan diszkriminálunk, mert az én liberalizmusom csak egyenlőséget ismert, ami olyan mint Bulgakov minősége: nincs belőle […]

Ezen a napon

Nincs borítókép

Cilivel valami miatt vitázunk, felteszem neki a kérdést, hogy miért viselkedik úgy, ahogy viselkedik. Dávid csendben öltözködik, majd elkezdi ingatni a fejét, és maga elé: – Hát én azt el sem tudom képzelni, hogy a Cili josszalkodik! #davidmondta

Cili már hetek óta készül a halloweeni tökfaragásra. Végül majdnem buktuk idén a dolgot, mert a tegnapi váci kirándulás után nem néztem már el a boltba és ma csak narancssárga sütőtököt találtunk. Végül ebből szobrászkodtunk, a megrendelés szerint lány fejet kellett készíteni, csak kicsit ijesztőt, de szempillákkal. Hát így. 🙂
Nincs borítókép

Épp a napokban írtam arról, hogy mennyire bírom gyűlölni a JavaScriptet, dehát sikerült belefutnom újra egy olyan problémába, amit szimpla CSS3 zsonglőrködéssel nem lehetett megoldani. Így elővettem azt a kevés tudásomat, amit évekkel ezelőtt eltettem és nekiláttam egy státusz váltó funkciót hegeszteni. Gyenge 20 perc kellett hozzá, hogy helyreálljon a dolog a fejemben és meglegyen a két […]
Nincs borítókép

Van két szép gyerekem és egy feleségem, akikkel ismerjük egymást. Ha együtt vagyunk, akkor túlnyomórészt békében élünk együtt és nem egymás mellett négyen, mi a bezzegapu, a bezzegannyu meg a bezzeggyerekek.
Nincs borítókép

A héten újra weboldalt kell készítenem, mondhatni visszatértem a szakmámhoz. Nem kellett nyomdával egyeztetni, kifutókkal, margókkal, biegeléssel meg ilyen baromságokkal foglalkozni. Nem kellett unalmas modelleket fotózni és újabb céges blogokat írni, hogy tartalmat generáljak. Ültem a gépnél, és az volt a kihívás, hogy minél kevesebb sornyi kóddal érjem el a tökéletes végeredményt. És amikor 8 […]